Európa legnagyobb testű szárazföldi emlősét, az európai bölényt (Bison bonasus) még mindig a kipusztulás veszélye fenyegeti, pedig csaknem kilencven éve dolgoznak a megmentésén. Lengyel kutatók a közelmúltban megállapították, hogy a két, tisztavérű vadon élő csorda egyikének effektív populációs mérete mindössze huszonöt egyed a négyszázas csapatlétszám ellenére – adta hírül a BBC.
A három méter hosszú, két méter magas és akár ezer kilogramm tömegű állatok az első világháború miatt 1919-ben kihaltak a szabad természetben. A húszas évek elején a biológusok úgy döntöttek, visszatelepítik őket a vadonba. Összesen ötvennégy egyed élt fogságban akkor, ezekből került ki a Lengyelország és Fehéroroszország határán elterülő Bialowieza erdőbe visszavitt hét egyed – emlékeztetett az MTI.
A probléma gyökere az, hogy a ma élő példányok mindössze egy bikától származnak, génállományuk 90 százaléka pedig két alapítótól ered. Ezt a jelenséget, a populáció és génkészletének átmeneti beszűkülését hívják a szakemberek „palacknyakhatásnak”. Ma összesen 1400 egyed él, ebből Bialowiezában mintegy négyszáz a határ két oldalán, külön populációt képezve.
Az effektív populáció az állatok genetikai sokféleségét méri, megjósolható belőle, milyen túlélési esélyei vannak egy fajnak. Az európai bölénynél az látszik, hogy a vizsgált állomány nem tért magához a XX. század eleji drámai események óta. Ahhoz, hogy egy faj túlélése biztosított legyen, tényleges populációja legalább ötven állat kell hogy legyen. Amíg ezt a számot el nem éri, súlyosan veszélyezteti a beltenyészet, és nehezen alkalmazkodik a változó környezeti viszonyokhoz – figyelmeztettek a kutatók.
Cucurella szelleme? Hajhúzásért piros lap és az év védése a női Eb rangadóján + videó
