Tamás bátya Szarvason

Ha valakinek megvan a régi Tamás bátya kunyhója, vegye elő, és nézegesse benne a képeket. Ahol a leláncolt négereket a nyakuknál fogva még két villás bottal is összekötik, nehogy lehajoljanak vagy szétszéledjenek. A nyak bőre a dörzsöléstől előbb kivérzik, majd begennyed, végül elszarusodik. Minden bizonnyal így nézhet ki annak a gyulai férfinak a nyaka, akit rabszolgaként tartott a birtokán Szarvason egy tehetős cigány család. Ha az olvasó most azt mondja, hogy nem Alabamában vagyunk, és hogy a rabszolgákat már rég felszabadították, sőt az Amerikai Egyesült Államok jelenkori elnöke a hajdani rabszolgák ük-ükunokája, igaza van.
Ebben a zavaros országban viszont minden undorító dolog megtörténhet. Az önkormányzatok szociális munkásainak régi-új fogalmakat kellett megtanulniuk: csicska és rabszolga. A börtönszlengből ismerős a csicska, akinek kötelessége mindent megtenni gazdája kedvére. A rabszolga konkrét jelentését hordozva már régóta nem is létezik. Mostanáig. Állítólag ugyanis a most napvilágra került szarvasi eset nem egyedi. Gazdag családok fogyatékos idős, magyar embereket előszeretettel alkalmaznak házi cselédnek. Lakhelyük az istálló, együtt a tehenekkel vagy a lovakkal. Irataikat elveszik, nyugdíjukat, pénzüket szintén, folyamatosan dolgoztatják és bántalmazzák őket. Enni keveset kapnak, elmenni vagy elmenekülni egyszerűen lehetetlen. Vagy leláncolják, vagy megkötözik, vagy éjjel-nappal őrzik őket. Rémregénybe illő egy szökés vagy szöktetés, mert a rabszolgatartók nem szeretik elveszteni a tulajdonukat. Tisztelt jogvédők, akik minden piszlicsáré ügy miatt torkuk szakadtukból ordítják végig Európát, most mikor lépnek? Tisztelt jogvédők, önök a cigányok méltóságával házalnak a magyar sajtóban állandó szégyenbélyeggel nyomorítva a magyar nemzet tagjait. Nehéz kimagyarázni vagy megmagyarázni, hogy miként történhet meg egy demokratikus jogállamban ugyanakkor a nyers rabszolgatartás. Micsoda elvetemült gyakorlat ez, miközben Bajnai Gordon kétszáz diplomás cigány szakemberről vizionál. Meg a felzárkóztatásról. Ezen mit értsünk? Talán azt is, hogy azokat a nyomorultakat, akiket furfanggal vagy erőszakkal alantas rabszolgasorban tartanak, felzárkóztatják. Természetesen ismerjük azt a jokerkifogást, hogy ebben a helyzetben a rendőrség teljesen tehetetlen. És ugyan miért? Azért, mert a rendőrség fél, és nem akarja beleártani magát egy vegytiszta emberkereskedelmi ügybe, vagy összetűzni nem akar a bosszúálló családokkal.
Szegény Abraham Lincoln nagy bajban lenne, ha feltámadna, és megtudná, hogy a magyar rabszolgákat nem tudják felszabadítani, mert nincs rá paragrafus, de ha mégis van, akkor is nagyon nehéz bebizonyítani, hogy nem rasszista zaklatásnak teszik ki a derék rabszolgatartókat, ha történetesen, mint Szarvason, cigányok az illetők. Hiszen ezekért az emberekért nem is olyan nagy kár, hátha szeretnek csicskák lenni: istállóban lakni, megrühösödni, leláncolva kötőféken járni, áruhiteleket felvenni a gazdájuknak, nyugdíjukat önként odaadni, szeretik megveretni és megaláztatni magukat. Nem vagyok naiv, mindenki élni és lakni szeretne. Csak nem mindegy, hogy cserébe állattá kell-e válnunk. Nem mindegy, hogy olyannyira lehasználják őket, hogy sem elmenni, sem szembeszállni nem mernek rabtartóikkal. És ez lenne az igazságos társadalom, amely tiszteli az egyént, elfordítja fejét, és elnézi ezt a megalázó és törvénytelen gyakorlatot?