Pénz beszél

A magyar szólás időszerűbb, mint valaha. Elmélkedésünk alapja a pénz. Előrebocsátva azt a buta, demagóg, közgazdászok által kiátkozott állítást, hogy ha ebben az országban lett volna egy tisztességes bérreform, ami a szocializmus borítékon kívüli juttatásait pénzre váltotta volna, a jövedelmek jóval magasabbak lehetnének. A nyugdíjasok nem lennének örökös panaszdalokra ítélve, mert hátralévő életükben sokan nem tesznek mást, mint átkozódnak, miért kap néhány száz forinttal többet a szomszéd. Sokkal, de sokkal nyugodtabb lenne az életünk. Szilárd meggyőződésem, hogy a hatalmas feszültségek egyik oka a pénztelenség, a gyalázatos keresetek, a másik oldalon az igaztalan gazdagodás, a szemérmetlen rongyrázás, az esztelen kirekesztés, lenézés. Nehogy már csak a cigányok legyenek kirekesztve, a szegényeket éppen úgy lesajnálják, lenézik, mint őket!
Minden baloldali szózat nevetségessé vált a húsz év alatt, külön röhej, hogy azok beszélnek folyton a baloldali értékekről, a humanizmusról, a szolidaritásról, a kisemberek védelméről, akik maguk milliárdosok, pártfunkcionáriusok nagy pénzekért, vagyonokért, különleges előjogokért. Milovan Gyilasz megállapítása az új uralkodó osztályról módosult ugyan, de a kamerákkal védett villák, a lezárt magánutak, a külföldön vásárolt nyaralók, a káprázatos terepjárók, a penthouse-ok, az állami pénzen helyreállított, majd havernak kiutalt pazar önkormányzati ingatlanok nem az átlag magyarokat gazdagítják. Ők családostól 200 ezer nettóból küszködnek, két gyerekkel, egyre lejjebb csúszva. Az elmúlt húsz évben sokszor maradtak rejtve azok a kapcsolatok, amelyek révén egymást segítő elvtársak oda és vissza szívességekkel pénzelték egymást. Hunvald György, aki a börtönből perel, a sofőrje által elmondottakat valótlan állításoknak címezve, makulátlan polgárnak hiszi magát, aki azonban a prototípusa annak, amitől ez a húsz év a közvélemény szemében egy rakás trágyadombbal egyenértékű. Kérdem én, mennyi munkát végez Hunvald úr a börtönben, ha minden tiltakozás és állásfoglalás ellenére kiutalták neki mostanáig a majd egymilliós fizetését? És ha csak azt… A nagybani piactól mint a felügyelőbizottság elnöke havi 200 ezer forintot kap, a csatornázási művektől 180 ezret. A koldusszegény Péterfy-kórháztól már nem kap semmit, de Havas Szófia őszinte volt, és megjegyezte, azért nem tűnt fel a polgármester úr távolmaradása, mert a többi felügyelőbizottsági tag sem igen jár az ülésekre.
Szóval Magyarországon ingyen, munka nélkül súlyos pénzekhez lehet jutni. Csoda, ha az emberek elvesztik a józan eszüket. Hiszen mi kell mindehhez? Csatlakozni egy jól beágyazott párt sleppjéhez, jókor lenni jó helyen, és szolgálni az elvtársakat. Nehogy azt higgye a Fidesz, hogy ez a társulat epedve várja a változást. Elég a Heti Válasz 20. oldalát átnézni, mennyit keresnek az MSZP delegáltjai a fővárosi cégek igazgatóságaiban: 140 ezer és 300 ezer forint között szóródik negyven kiváló MSZP-s elvtárs és elvtársnő (például Kivágóné) havi pénze. Akik, Havas Szófiáig sem kell menni, semmiféle érdemi munkát nemigen végeznek. Nem hallottunk még olyanról, hogy igazgatótanács tiltakozott volna cége bármifajta disznósága ellen. Hány igazgatótanács és felügyelőbizottság van teli elvtársakkal, talált pénzekkel? Munka nélküli pénz, ez ám a bravúr. Mint ahogy Boros és Bochkor urak is elfeledték közölni zokogó híveikkel, milyen juttatásban részesülnek a Slágertől: a hírek szerint 2010. december 31-ig szép kis öszszeg üti a markukat havonta akkor is, ha néma szerzetesnek állnak. Ilyen egyszerű ez.