Düh

Hatvanan voltak egy évfolyamon. Összesen ketten maradtak itthon. Egysaroknyira laktak egymástól. Kérdeztem, összejárnak-e néha. „Dehogy” – legyintett. „Megbánta, hogy maradt?” „Nem. Szerettem a hivatásomat, és az akkori feleségemnek is olyan munkahelye volt, ahol elismerték.” Megkérdezte, kérek-e teát, majd eltűnt egy ajtó mögött. Megcsörrent a telefonom. Édesanyám szerette volna tudni, hol vagyok, hogy vagyok. Elhadartam, hogy most nem jó, interjút készítek, majd később, de mielőtt letehettem, jött a kérdés, amely mindig elhangzik, ahányszor beszélünk. Ettem-e ma gyümölcsöt? Tökéletes pillanat volt ez egy vita kirobbanásához a felnőtté válásról és a bizalom hiányáról. De közben elkészült a tea. „Édesanyák! Mindig gondoskodni akarnak az emberről” – mosolygott az idős orvos, kezében egy piros almát tartva. Természetesen hazai termés. Kést mellékelve hozzá letette a tálcára, és visszaült a székébe.
„Hol is tartottunk? Ja, igen, a disszidálás. Szóval mi akkor nem mentünk el, de nagyon sokan elmentek. Tudja, én anélkül, hogy ebből a városból valaha is elköltöztem volna, legalább öt különböző hatalmi rendszer alatt éltem. Egészen a mostaniig mindig erőszakkal akartak beleavatkozni a polgár életébe, a döntéseibe, a szabadságába. Úgy szoktam mondani, hogy mi vagyunk az a nemzedék, amelyik éppen ezért – bocsásson meg a szóhasználatért! – szart sem ér! Meg kellett kötni a kompromisszumokat, hogy egyáltalán megmaradhasson az ember, főleg, ha el is akart érni valamit. Aztán jöttek a következő generációk, és itt vannak most maguk. Magukkal meg éppen csak annyi a baj, hogy hazudnak, és utálnak mindent.”
Eszembe sem jutott, hogy védekezzek. Nem lehet vitatkozni hét évtizednyi letisztult élettapasztalattal akkor sem, ha nem értünk vele egyet. Mindenesetre a szobában hirtelen sokkal hidegebb lett. Megittam a teát, és szedelőzködni kezdtem, jöttek az újabb látogatók. Mikor a kabátomat vettem fel az előszobában, az orvos utánam hozta az almát. „No, ezt meg majdnem itt felejtette!” – mondta. Megköszöntem, és eltettem. Édesanyám keze messzire elér.