Tragédia árnyékolta be a hét végén az egyik népünnepélyt a Valencia autonóm közösséghez tartozó Godella kisvárosban. A rendezők kétszer is hiába távolítottak el egy 46 éves, erősen ittas férfit a helyi bikafuttatás – bous al carrer – útvonaláról, harmadszor is visszamászott az elkerített területre. Ezúttal nem volt szerencséje, és a bika szarva szétroncsolta a nyaki verőerét. A mentők már csak a meggondolatlan férfi halálát tudták megállapítani, olyan gyorsan elvérzett.
Az eset nem kapott volna ekkora sajtónyilvánosságot, ha az andalúziai születésű férfi nem a bikaviadalok (corridák) betiltása körüli és egyre hevesebb vita közben halt volna meg. A katalán autonóm parlament ugyanis július 28-án betiltotta a bikaviadalokat az országrész egész területén. Az állatvédelmi törvény szigorítása ürügyén nagy sikert elérők azonban jelezték, hogy itt nem állnak meg, és az egész országban be akarják tiltatni a bikaviadalokat. Sőt jelezték, hogy az egyelőre kimaradó és igen népszerű katalóniai bikafuttatásokra is (correbous vagy bous al carrer) ez a sors vár. Bár a katalán parlament július végén még megkegyelmezett a katalóniai bikafuttatásoknak, a bikatenyésztők egy része megfenyegette a tartományt: a corridák betiltása miatt többé nem adnak el állatokat a régebbi vagy újabb keletű hagyományokat őrző településeknek.
A bikafuttatás szokása egyébként elterjedt az Ibériai-félsziget egész területén és Latin-Amerika több országában is, és számos változatát ismerik. Valamennyinek közös jellemzője, hogy a corridákkal ellentétben nem végeznek a bikával. A vasárnapi szerencsétlenség helyszínén a bikafuttatás toro embolado változatát tartották. Ilyenkor a bika két szarvára egy-egy gömböt erősítenek, bekenik gyúlékony anyaggal, és meggyújtják a mindig éjszaka tartott futtatás kezdetén. A megrémült állat így rohanja végig a kijelölt és elkerített távot az előtte futók mögött. Nem ismerik pontosan a szokás eredetét, de valószínűleg köze lehetett a Kréta szigetéről ismert mínoszi kultúra (Kr. e. 2600– 1425) bikatáncaihoz, mert ott sem ölték meg az állatot. Katalóniában és a valenciai közösség területén hagyomány a toro embolado. A toro de fuego ennek hasonló változata: a bika szarvára szerkezetet erősítenek, és erre teszik a tűzijáték valamilyen elemét, főleg a röppentyűt, és így indítják útjára a bikát. Ez főleg a spanyolországi falvakban elterjedt szokás. A toro ensogado – a kötéllel megfékezett bika – hagyománya a már körülbelül 400 éves Szent Márk-ünnepéhez – április 25. – kapcsolódik az észak-andalúziai Jaén provincia Beas de Segura településén is. A hagyomány az andalúziai kulturális és idegenforgalmi örökség hivatalos része, de létezik baszk – sokamuturra – és katalán változata is – capllacat. Ugyancsak divatos, elsősorban a tengerparti településeken – Valencia autonóm közösségben – a bous a la mar szokása: ilyenkor a bikát a kijelölt útvonal végén a tengerbe kergetik, ahol akár meg is fulladhatnak az úszni nem tudó állatok.
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben