Pályázat és revízió

György Zsombor Ergo sum című cikke (Magyar Nemzet, 2010. július 24.) kapcsán szeretnék néhány megjegyzést tenni az MTA Filozófiai Intézetének górcső alá vett pályázatával kapcsolatban.

1. A cikk beállítása ellenére nem a pályázatból kimaradtak ágálnak azért, mert kimaradtak. Kutatási területem teljesen különböző, semmi keresnivalóm nincs egy ilyen pályázatban. Így valójában nincsen két ellenérdekelt oldal sem. Én pusztán ama tendencia ellen emeltem fel a szavam, amely a pályázati pénzeket szétosztja, ahelyett, hogy elsősorban kutatási infrastruktúrát, másodsorban új kutatói állásokat teremtene. Ebben a kontextusban fura arra hivatkozni, hogy a kutatóintézetek finanszírozási gondokkal küzdenek, ugyanis ha így osztják szét a pénzeket, az aligha orvosolja a gondokat.
2. Az Akadémia által az intézetben végeztetett revízió a véletlenszerű mintavétel során feltárt hiányosságok miatt – konkrét törvényi helyek megsértésére hivatkozva – javasolta a korábbi öt év megbízási szerződéseinek felülvizsgálatát. Ez a revízió megállapította azt is, hogy az intézet által vállalkozási szerződés keretében végeztetett belső ellenőrzés szakmai színvonala nem volt megfelelő, az ellenőrök a törvényben előírt képesítésekkel sem rendelkeztek, így nem is csoda, hogy – mint a revízió megállapítja – értékelhető megállapítást nem tettek.
3. Nem feltétlenül baj az, ha egy pályázatból megbízási díjakat fizetnek, de véleményem szerint az már baj lehet, ha a) bt.-ken és kft.-ken keresztül megbízási díjként fizetnek rendszeres havi jövedelmet például egy intézet saját munkatársainak, s ezen belül ha b) valaki a saját bt.-jén keresztül önmagát mint munkavégzőt bízza meg így; ráadásul ha c) olyasmire történik a megbízás, ami a megbízottaknak egyébként munkaköri kötelességük, s különösen ha ezt úgy teszik, hogy d) olyan nyilatkozatokat foglalnak okiratba, miszerint az intézet a szükséges kapacitással nem rendelkezik, ám a munkatársak a bt.-iken keresztül már rendelkeznek e kapacitással, s ha e) a projekt kezdete előtt már megjelent tanulmányokat gyűjtenek össze kötetben, s ha ezt a kötetet kutatási eredményként tüntetik fel. Azonban hogy mennyire jogszerű az, ha valahol ilyesmi történik, nem az én kompetenciám megítélni.
4. Véleményem szerint furcsa, ha valaki azt mondja, hogy havi bontásban az említett kifizetések nem jelentősek. Mihez képest? Egyetemi-akadémiai fizetéseket véve például körülbelül havi 175 ezer forint + áfa egy adjunktus, illetve tudományos munkatárs havi bruttó fizetése, sőt ha esetleg evásan számolom, akkor az összeg közelít a docensi, illetve főmunkatársi nettó fizetéshez. A rendes fizetésen felül ezek az összegek – különösen ha esetleg olyan feladatokért fizetik őket, amelyeket a munkakör keretében kellene végezni – nekem nem tűnnek alacsonynak.
5. Véleményem szerint az a tény, hogy a beszámolókat az NKTH elfogadta, már pusztán az akadémiai revízió megállapításainak fényében is motivációt kellene jelentsen annak vizsgálatára, hogy ez milyen eljárások keretében és ki által történt. S lehet, talán érdemes lenne megvizsgálni általában is, hogy az itt elnyert pályázatok dokumentációja és a megkötött szerződések hogyan viszonyulnak egymáshoz, és feltenni a kérdést, hogy minek tulajdoníthatók az esetleges különbségek – persze csak ha vannak ilyenek. Hogy ilyesmire van kormányzati szándék, az bizonyos hírek alapján remélhető. (Lásd Filozófusprojekteket jelentene fel a Fidesz, ATV hírportál, 2010. július 13.)
6. Ha ilyesmik történnek, attól még egy projekt lehetne akár eredményes is. Ám bármilyenek is egy projekt eredményei, szerintem igencsak aggályos, ha nem a szakma nemzetközileg elismert fórumain, független bírálati eljáráson átesve jelennek meg. Ahogy én látom, a hazai értékelések különféle öszszefonódások miatt ritkán mérvadók. Hogy miért nem, arra álljon itt példaként egy gondolatkísérlet. Képzeljünk el egy olyan döntési mechanizmust, amelynek eredményeként lehetségessé válik, hogy valaki, aki hosszú évekig nem végez szakmai munkát, mert a kormányzati adminisztrációban vezető tisztviselő, egy kutatóintézet igazgatójává avanzsál. Képzeljük el azt is, hogy ez a hipotetikus igazgató ezzel egy időben rendkívül nagy összegű támogatást nyer egy projektre, amelyből a kifizetések nagy része olyanoknak jut, akik fontos kormány közeli – tegyük fel: tanácsadói – szerepeket töltenek be ekkortájt. Ha ez lenne a helyzet, milyen szavakat találna alkalmasnak ennek jellemzésére az olvasó?
Demeter Tamás