Hátrább az agarakkal!

Az országunkat adósságspirálba kormányzó elvtársurak és a maradék hívek agymosott állapotának fenntartására leszerződött sajtómunkások – Kuncze Gáborral megerősített falkában – szemmel láthatóan összehangolt támadást indítottak az új kormány ellen. Vége a nyárnak. Az urak távoli kies tájakon jól kipihenték magukat.
Gyurcsány Ferenc, úgy tűnik, megalázó szerepet kapott a csapaterőben. Ő csak a blogjában dühöngheti ki magát. Szinte senki sem veszi már őt komolyan, a nyugdíjig hátralevő éveit akár kertészkedéssel is tölthetné Kötcsén. Bár azon, hogy az ügyészség csaknem másfél évtizede hanyagolja a vele való foglalatosságot, akár csodálkozhatnánk is, hiszen mégiscsak jó erkölcsbe ütköző és törvénysértő privatizációs manővereiről vált híressé még azelőtt, hogy politikai tényezővé vált volna. De ezen ma már csak a magamfajták akadnak fenn, akik még mindig balga naivitással hisznek abban, hogy olyan jogállamban élnek, amelyben a törvény mindenkire vonatkozik.
Kétségtelen, Gyurcsány maradandó nyomot hagyott a pártjában. Utódai – a sunyítva csendesen kártékony Bajnait leszámítva – ma a werberi és gyurcsányi kommunikációs technikákat vegyítve ötvözik az alpárian bulváros nyelvezettel, erősen fókuszálva a négyelemis szellemi színvonalú szavazópolgárokra. A szocialisták mai híveinek úgy tűnik, bejön a bikicsunáj is, főleg Mesterházy előadásában. Kérdés, a kampány végére maradnak-e még ötszázaléknyian. Jópofa gyerek ez az Attila – mondogatták egymásnak a nyugdíjasok Tarjánban. A rédei polgármesterük is jópofa volt a vetkőző csajjal az ölében, bár a falu jobbik fele megrökönyödött. Jópofa lesz MSZP-s színekben Terry Black is. Már csak ő hiányzott. A szocialista közélet színes egyéniségekben gazdag. Színesek, tarkák, mint a rohadás. „Gyurcsányiék” épp ilyen felhőtlen, bikicsunájos együgyű lazasággal tapsolták el a jövőt.
Miközben a kampányban dolgozó különítmények ámítják a népet, aközben bulvármédiából verbuvált kommandójuk minden eddiginél alpáribb szövegekkel támadja az új kormányt. Több szólamban gyalázkodnak. Az értelmiségi holdudvarból is mozgósították a nehéztüzérséget. A céljuk nyilvánvaló: a nagy társadalmi támogatottsággal bíró, új kormánnyal szemben meglévő bizalom aláásása, Matolcsy Györgyék gazdaságpolitikájának lejáratása. Céljuk eléréséhez még attól sem riadnak vissza, hogy a spekulációs célú külhoni befektetők kényére-kedvére zavart keltsenek. Hogy a saját nyolcévi kormányzásuk alatt végtelenül törékennyé tett forint árfolyamát is befolyásoló médiahisztériát generáljanak. Vajon a spekulánsok hasznából nekik is csurran-cseppen? Vagy már régóta saját zsebre acsarognak? Úgy tűnik, tényleg elhiszik, hogy lemorzsolhatják az új kormányt támogató erős társadalmi hátteret. Talán abban bíznak, hogy a kormányt támogató tömegek úgysem képesek megérteni, milyen pénzügyi machinációk eredményeként jutott el Magyarország mai keserves állapotába.
Lehet, hogy így van. De annyit bizonyára mindenki megért a Gyurcsányék által itthon levezényelt vagy csupán leasszisztált mutatványból, hogy ez vezetett oda, hogy ma olyan brutális mértékű az államadósságunk, hogy 2011-ben 2858 milliárd forintot kell véres verejtékkel kiizzadnunk magunkból adósságtörlesztésre.
Az ország tisztességes többsége kész jótállni Gyurcsányék saráért a pénzügyi világ felé, amíg tisztességesek maradnak a fizetési feltételek, és nem másra megy ki a játék, mint az adósságunk biztonságos törlesztésére. Legyen az elég, hogy fizetünk, mint a katonatiszt. Ne akarjanak tőlünk többet. Ne akarjanak mást.
Tudomásul kellene venni: úgy nem fog menni a jótállás, hogy miközben mi belegebedünk a kamatteherbe, a munkanélküliségbe, aközben például Brüsszelből cinikusan a jegybankelnökünk millióiért aggódnak, az itthon meg hatalmukat vesztett egykori helytartók a szemünkbe hazudják, hogy a fekete az fehér.