Ellensúly a kétkamarás parlament

Az Európai Unió tagállamainak felében kétkamarás parlament működik. Magyarország is ismeri a modellt, és az új alkotmány előkészítése során is felvetődött, hogy nem kellene-e áttérni erre a rendszerre. A témában rendezett tegnapi konferencián nem született megoldás, érvek és ellenérvek viszont szép számmal akadtak.

Egyelőre nem dőlt el, hogy egy-vagy kétkamarás Országgyűlés működik majd hazánkban. Az alkotmányozási folyamatnak e kérdésre is választ kell adnia. Az Országgyűlés felsőházában rendezett tegnapi konferencián – amelyet a parlament alkotmányügyi bizottsága és a Fidesz-frakció szervezett – Balsai István, a bizottság elnöke elmondta, a második kamarának jelentős hagyományai vannak Magyarországon, és képviseleti rendszer ilyen irányú átalakítása az elmúlt 20 évben is szakmai és politikai viták tárgya volt. A politikus úgy látja, a második kamara a XX. században Magyarországon biztosította a rendszer stabilitását.
Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vezetője a kétkamarás rendszer mellett tenné le voksát. Úgy látja, a parlament mint törvényhozó és a kormány mint végrehajtó hatalom szétválaszthatósága már nem áll fent, az országgyűlési többség ugyanis lényegében a kabineté, az ellenzéknek nincs valós ellensúlyozási lehetősége. Ha megtörténik az Alkotmánybíróság nemzetközi összehasonlításban is erős és széles jogköreinek korrekciója, akkor szükség lehetne egy második kamara által biztosított ellensúlyra. Salamon szerint a politikába vetett hitet is megerősítené egy második kamara, a hazai rendszer ugyanis túlzottan pártok által vezérelt. A felsőházban a politikus szerint a Magyar Tudományos Akadémia, a társadalmi szervezetek, a köztestületek, az egyházak, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseltethetnék magukat. A második kamarának vétójoga volna, de csak bizonyos esetekben. A bizottsági elnök szerint egyébként is 20 éves adósság a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtése.
Kukorelli István alkotmányjogász a vegyes modellt, a választott típusú második kamarát tudná támogatni, azt, amely a területi önkormányzatiság, a nemzeti, etnikai kisebbségek, a külföldön élő magyar állampolgárok képviseletének elve mentén szerveződik, és amelynek a volt köztársasági elnökök is tagjai lehetnének.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is szorgalmazná a kétkamarás rendszer bevezetését, a második testületben – szerinte – területi, tudás, szakmai és társadalmi helyzet (munkavállalók, munkaadók) alapján vennének részt a képviselők. Az elnök ugyanakkor a határon túli magyaroknak a képviselőházban adna helyet.
Az ellenzők közt megszólaló Szente László, a Szent István Egyetem docense szerint viszont szinte sehol nincs példa arra, hogy etnikai csoportoknak saját jogon járjon parlamenti képviselet, a határon túli magyarok hazai képviselete nyomán olyanok szólhatnának bele döntésekbe, akik nincsenek kitéve azok következményeinek, a civilek megszűnnének civilek lenni, ha a parlamentbe kerülnének; egy nem választott, hanem valamilyen más módszer alapján összeállított kamara legitimitása ráadásul meglehetősen alacsony lenne.