Hóman-mozaik

Ő S Ö K  T E R E<br /><br />Tudósnak vagy politikusnak volt-e jobb Hóman Bálint? Miért ítélte életfogytiglanra a népbíróság a kultuszminisztert? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik hétfőn a Hír Tv Ősök tere című műsora.

Békés Márton
2010. 11. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A két világháború közötti szellemi élet nem egy meghatározó alakja kezdett politizálásba: gondoljunk csak a neves földrajztudósként és kormányfőként egyaránt meghatározó szerepet játszó gróf Teleki Pálra! A tudományos pálya és a politikai aktivitás azonban sok esetben vezetett oda, hogy a kortársak nem választották el egymástól a két területen szerzett érdemek értékelését. Emiatt a tudósi munkásság gyakran került az attól teljesen független politikai szerepvállalás árnyékába, vagy fordítva. Hasonló történt Hóman Bálinttal is, akinek kitűnő historiográfiai munkásságáról, valamint előremutató oktatásügyi reformjairól kevesebbet hallunk, mint háború alatti politikai szerepvállalásának ellentmondásairól.
Hóman Bálint 1885-ben született; korai pályája egy jó családi kapcsolatokkal rendelkező értelmiségi família tipikusnak mondható nyomait viselte magán. Korán a köz szolgálatába állt könyvtárosként, majd 1910-re ismert történész lett, akit elsősorban a magyar középkor története foglalkoztatott. Ujváry Gábor történész (Kodolányi János Főiskola) – aki idén megjelent A harmincharmadik nemzedék című, két világháború közötti tudománytörténeti problémákkal foglalkozó kötetében bőven kitér rá is – elmondja: a középkorászok ma is alapműnek tekintik 1916-os pénztörténeti monográfiáját. Erős Vilmos történész (Debreceni Egyetem, BTK) – a Horthy-korszak kultúrtörténetével foglalkozó tucatnyi tanulmány és könyv szerzője – pedig hozzáteszi, hogy Hóman megelőzve korát már ekkoriban előnyben részesítette a gazdaság- és társadalomtörténeti megközelítést az egyeduralkodó politikatörténeti orientációval szemben.
A politika a forradalom alatt érinti meg, de csak rövid időre. 1918-ban kezdetben még üdvözölte az őszirózsás forradalmat és Károlyi Mihály „népkormányát”, de kollégájához, a Három nemzedéket megíró Szekfű Gyulához képest jóval liberálisabb felfogást vallott. Történészi és tudományszervező munkáját folytatva 1922-ben az Országos Széchényi Könyvtár, egy év múlva a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója lett. 1925-től tanított egyetemen, 1929-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. A magyar középkorral foglalkozó dolgozatok és könyvek mellett legnevezetesebb alkotása a Szekfűvel együtt írt Magyar történet volt, amely a Horthy-korszak reprezentatív magyar történeti szintézisének tekinthető. A közösen írott opus első három, középkorral foglalkozó kötetét 1927 és 1933 között Hóman alkotta meg. A kortársak által felvetett kritikákat – amelyek szerint a két, egyaránt a szellemtörténeti iskolához tartozó tudós „túlzottan katolikus” szemszögből közelítette volna meg a magyar évszázadokat – mindkét szakértő elutasítja. Abban azonban egyetértenek, hogy már az 1931-es A magyar külpolitika útjai című írásában fellelhető az az elképzelés, hogy amint az Árpád-ház és az Anjou-dinasztia idején, úgy saját korában sem folytatható keleti irányú tájékozódás. Viszont nyugat felé két utat is elképzelhetőnek tartott Hóman – „dekódolja” Erős a régmúlttal foglalkozó, de áthallásos szöveget. A harmincas évek első felében ugyanis Hóman olasz–osztrák–lengyel–magyar–horvát szövetség gondolatát dédelgette, ahogyan azonban szűkült a mozgástér – teszi már hozzá Ujváry –, úgy szűkült előtte a Nyugat is egyre inkább a Német Birodalomra.
A kezdetben tőle jobbra álló Szekfű és a harmincas évek elején Gömbössel barátságba keveredő Hóman kapcsolata az évtized végén romlott meg, majd a háború után Szekfűből moszkvai követ lett, Hómanból pedig vádlott – összegezhető a furcsa, egymást metsző két pályaforduló. Hóman a konszolidáció idején Bethlen István és Klebelsberg Kunó liberálkonzervatív köreihez tartozott, 1932 és 1945 között Székesfehérvár országgyűlési képviselője volt, mindvégig kormánypárti színekben. Gömbös kérte fel, hogy lássa el kabinetjében a kulturális ügyek képviseletét, személyére a legendák szerint még Klebelsberg tett javaslatot. 1932 októberétől 1938 májusáig kultuszminiszterként dolgozott a Gömbös- és a Darányi-kabinetben. Majd 1938 májusától két hónapon át tárca nélküli miniszter volt Imrédy kormányában. 1939 februárjától 1942 júliusáig a Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormányban folytatta munkáját.
Míg a Klebelsbergéhez hasonlóan korszakos jelentőségű és szintén kilenc évig tartó kultuszminisztersége elismerést váltott ki a korszakban, addig egyre inkább németbaráttá váló politikai felfogása a sodródás jegyeit viselte magán – rakja össze a világháború alatti Hóman-mozaikot a két kutató. Ujváry szerint Hóman személyes politikai preferenciája a liberális konzervativizmustól tartott egyre inkább jobbra, Erős viszont azt hangsúlyozza, hogy már pályája elején felfedezhető volt a „politikai nemzet” koncepciójába csomagolva a későbbiek néhány eleme. A Hóman nehezen kikövetkeztethető politikai felfogását övező ellentmondásokra jellemző, hogy a zsidótörvényeket megszavazta, viszont a német megszállás ellen egyenesen Veesenmayernél tiltakozott, s míg a Sztójay-kormány kultusztárca-vezetői szerepvállalásra szóló felkérését visszautasította, addig tagja maradt a csonka nyilasparlamentnek. Némi következetességre azonban utal, hogy 1943-ban a nyilasbarát és a faji alapra helyezkedő történetírást is éles bírálatban részesítette, mégpedig a Magyar Történelmi Társulat elnökeként, egy év múlva pedig elbújtatta Szekfű zsidó származású feleségét.
Barátjának, Thienemann Tivadarnak úgy írt 1940-ben, hogy ha a németek elveszítik a háborút, akkor bizonyosan felakasztják. Voltak sokan, akik ezt szerették volna – erősíti meg a nem alaptalan gyanút Ujváry. „Soha a faji gondolat alapjára nem helyezkedtem” – idéz védőbeszédéből Erős. Hóman perét 1946 márciusában tárgyalta első fokon a Népbíróságok Országos Tanácsa, amely augusztusban másodfokon elítélte háborús bűntett elkövetéséért, és életfogytiglani fegyházbüntetést szabott ki rá. 1946 nyarától 1949-ig a pesti gyűjtőfogházban, majd a váci fegyintézetben tartották fogva, itt hunyt el 1951. június elején. A minisztersége alatt százharminc kilós Hóman a váci börtönévek alatt hatvan kilogrammra fogyott le. Földi maradványait csak 2001-ben sikerült megtalálni és azonosítani.
Hóman Bálint tudósi és politikai szerepét értékeli hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.