Beszéltek már Orbán Viktorral azokról a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokról, amelyek szerint a választások óta most először többségbe kerültek a kormány munkájával elégedetlenek?
– Személyesen nem tudtunk egyeztetni ezekről az adatokról, mivel a miniszterelnök úr külföldön volt a múlt héten, de egyelőre nem is tartom szükségesnek, hiszen mindössze egyetlen időpontra vonatkozó adatfelvételről van szó. A terveink szerint januárban, amikor esetleg egy nagyobb lélegzetű ülést tart majd a kormány, helye lehet egy olyan jellegű értékelésnek is, ahol majd a tendenciákat vizsgáljuk.
– Politológusként sem tart attól, hogy egy hónap alatt 39 százalékról 48 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban?
– Jelen pillanatban nem vagyok politológus. Természetesen politikusként magam is elemezgetem ezeket a folyamatokat, és nem tartom olyan tragikusnak ezt az arányt. Annak fényében pedig különösen nem tartom annak, hogy nemcsak a magyar politika, hanem a világgazdaság történéseit tekintve is meglehetősen viharos fél év áll mögöttünk.
– A kormányzati munka irányítójaként ön hogyan értékeli a kabinet idei teljesítményét?
– A hazai belpolitika stabil, a magyar kormányzati politika pedig jó fél évet zár. Elkezdtük azokat a nagy változásokat, amelyekre korábban ígéretet tettünk a választópolgároknak. Több lépésben zajlik az adórendszer reformja, van egy közigazgatási reform, Matolcsy miniszter úr kora tavaszra ígéri azt a versenyképességi programot, amely a gazdasági reform újabb irányát is jelzi majd. Láthatjuk a fejlesztéspolitika reformját, az egészségügy és az oktatás átalakítása is előkészítés alatt van. Ahhoz képest, hogy alig hét hónapja vagyunk kormányon, több minden történt, mint az elmúlt négy vagy akár nyolc évben összesen.
– Visszatérve a napokban nyilvánosságra hozott adatokra, a kormányzatot ért kritikák ellenére a pártválasztók körében a Fidesz–KDNP támogatottsága továbbra is kétharmados arányú. Ebből arra lehet következtetni, hogy bevált az az új felállás, amelyben a parlamenti frakció jóval nagyobb szerepet kapott?
– Legalábbis úgy tűnik, hogy a közélet iránt érdeklődő választópolgárok ezt várták tőlünk. Ezért sem állja meg a helyét az a korábbi ellenzéki érv, hogy nem azt tesszük kormányon, amit megígértünk a választási kampányban. A mindennapi visszajelzésekből én magam is tapasztalom, hogy a választók olyan változást igényeltek, amely lezárja az elmúlt nyolc év kudarcokkal teli időszakát, és egy teljesen új fejezetet nyit meg. Ennek most megvannak az intézményi, a jogszabályi és a politikai feltételei is.
– Ha már a frakciónál tartunk, Lázár János kinevezésekor azt mondta, hogy a hódmezővásárhelyi politikus „sokkal tehetségesebb” frakcióvezető lesz önnél. Milyen év végi osztályzatot érdemel a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának vezetője?
– Tulajdonképpen ötöst adnék neki, szerintem kiválóan egyben tartotta a frakciót. Ez egy nagyon nehéz feladat volt, hiszen nagyon nagy létszámú a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja, ráadásul egy kormánypárti frakciónál mindig problémás a kormány és a frakció közötti kapcsolat. Több alkotmánymódosítás történt, ezért Lázár Jánosnak sokszor kellett biztosítania az összes képviselő kétharmadának támogatását. Eddig kiválóan megoldotta ezt a munkát.
– Mi a helyzet a májusban bevezetett kormányzati szerkezettel? Hosszú távon is működőképes lehet a jelenlegi modell, esetleg terveznek változásokat ebben a csúcsminisztériumot működtető struktúrában?
– Korábban azt mondtam, hogy a költségvetési vita és a kormányon belüli egyeztetések döntik majd el, hogy működőképes ez a felállás vagy sem. Azt tapasztaltam, hogy egy minden eddiginél rövidebb előkészítési fázisban is jól szerepelt ez a struktúra, ugyanakkor a módosítás jövőbeli lehetőségét sem zárom ki. Egy kormányzati szerkezet, egy minisztériumi struktúra soha nem válhat presztízskérdéssé, az optimális intézményrendszert mindig az aktuális feladatok megoldásához kell szabni. 2010 májusában úgy hoztuk létre ezt a szerkezetet, hogy kijelöltük a főbb stratégiai irányokat, amelyekben úgy gondoltuk, hogy mindenképpen eredményeket kell elérni, majd igyekeztünk azokat önálló minisztériumokba szervezni. Ha ezek a fókuszok a jövőben eltolódnak, vagy máshová helyezzük a hangsúlyt, illetve részletesebb bontásban akarjuk a reformokat végrehajtani, akkor esetleg módosítunk majd ezen a szerkezeten.
– Ez a jövő jelentheti akár a 2011 tavaszára tervezett strukturális reformok időszakát?
– Az EU-elnökségünk a kormányzati rendszer újabb próbája lesz, hiszen minden miniszter és az államtitkárok közül is többen érintettek lesznek valamilyen tanácsi formáció működtetésében. Éppen ezért nem tartanám szerencsésnek, ha ebben az időszakban bármilyen változás történne a jelenlegi szerkezetben. Ugyanakkor azt is szükségesnek tartom, hogy az elnökségi időszak után, azaz 2011 nyarán, bő egyéves kormányzati tapasztalattal a hátunk mögött végiggondoljuk és megvitassuk, szükség van-e bármilyen változtatásra.
– A parlamenti vitából tudjuk, hogy a milliós végkielégítések 98 százalékos adóztatását ön is támogatta, de mennyi az igazságalapja azoknak a híreknek, amelyek szerint az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésében nem értett egyet a miniszterelnökkel?
– Ezek városi legendák voltak, amelyek jobbára egyetlen eseményhez kötődtek. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének előadására voltam hivatalos, ahonnan viszont iszonyatosan kellett sietnem egy parlamenti szavazásra. Amikor egy külföldi hírügynökség kérdezett ezzel kapcsolatban, úgy gondoltam, hogy nincs lehetőségem a téma olyan mélységű kifejtésére, amit ez ott helyben igényelt volna, ráadásul a vendéglátóimmal szembeni tiszteletlenségnek tartottam volna, hogy az előadás közönsége előtt kezdjek egy teljesen más témát kifejteni, ezért azt mondtam az újságírónak, hogy erre itt most nem válaszolnék. Innen indult az egész spekuláció. Egyébként látok bizonyos magyar újságíróknál egy olyan, időnként visszatérő tendenciát, hogy valakiből ellen-Orbán Viktort akarnak felépíteni.
– Mégis mit szólt volna ahhoz, ha néhány évvel ezelőtt az akkori balliberális többség lépi meg azt, amit most önök tettek meg?
– Azért nehéz ez a kérdés, mert ellenzéki pozícióból másként látszanak a dolgok. De akár kormánypárti, akár ellenzéki szemszögből nézzük, az egyértelműen kijelenthető, hogy az adórendszerrel kapcsolatos alkotmányossági kérdéseknél továbbra is fenntartjuk az Alkotmánybíróság hatáskörét. Azt viszont a kormányzati politika, a végrehajtó hatalom kompetenciájába tartozó kérdésnek tartom, hogy hány százalékkal adózzon. Természetesen, ha közben valakit diszkrimináció ér, az megint alkotmányossági kérdés lehet. Valószínűleg ezt mondtam volna akkor is, ha egy szocialista–szabad demokrata kormány hozza meg ezt a rendelkezést.
– Várható-e, hogy az Alkotmánybíróság a kormány terveihez képest másként dönt a magánnyugdíjpénztárakat érintő kérdésekben?
– Nagyon remélem, hogy nem. Az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan mérlegelni fog minden körülményt, és mivel független intézményről van szó, a magam részéről előzetesen nem is akarok sugallni semmilyen döntést, utólag pedig nem fogom kommentálni a határozatot.
– Jövő tavasszal meglesz az új alkotmány elfogadtatásához szükséges kétharmados parlamenti többség?
– Bízom benne, hogy igen. Az alkotmányozás folyamata most ér az általam vezetett minisztériumhoz, hiszen eddig azok a koncepcionális viták folytak, amelyekbe nem akartunk beleszólni. Akár a kormánytisztviselők, akár a politikusok nevében mondhatom, hogy igyekszünk a legjobb minőségű alkotmányszöveget előállítani.
– Ha sikerül egy valóban közérthető preambulumot alkotni tavaszra, akkor az állami intézmények falán ez válthatja a sokat támadott és gúny tárgyává tett nemzeti együttműködési nyilatkozatot?
– Én az egyik leghevesebb vitát pontosan ebben a kérdésben várom, de nem irtózom szükségszerűen ettől a vitától. Ha sikerül kulturált hangnemben lefolytatni – bár efelől időnként vannak kétségeim –, akkor ez a magyar identitás, a modern magyar önazonosság tisztázásnak egyik nagyon fontos vitája lehet. Az utolsó ilyen „Mi a magyar?” típusú vita a két világháború között zajlott, és lehet, hogy most ismét lesz egy ilyen diskurzus. Ezt természetesen nem korlátoznám csak a jogalkotókra, nyilvánvalóan lehet egy irodalmi, társadalomtudományi területeket érintő része is, és abban bízom, hogy ha ez sikeres lesz, az jótékony hatást gyakorol majd a magyar társadalomra is.
– Az alkotmány előkészítése háttérbe szorítja az új polgári törvénykönyv körüli munkát. Hogy állnak ezzel?
– Ismét felkértük azt a szakértői csoportot, amelyet az előző kormány szélnek eresztett, amikor nem voltak hajlandók politikai megrendelésre normaszöveget gyártani. Ők végzik most a kodifikációs munkát, és bízom abban, hogy a jövő év második felében a parlament elé tudjuk terjeszteni a törvénymódosítást. Ez azért is fontos, mert ha az első fél évben elfogadjuk az új alkotmányt, akkor gyakorlatilag ehhez kell majd igazítanunk a jelentősebb törvényeket is. Azt tervezzük, hogy az alkotmánnyal nálunk nem áll le a kodifikációs munka, hanem a nagy kódexek újraalkotásával haladunk tovább.
– A járások 2013 körüli bevezetése hogyan írja felül a jelenlegi közigazgatási struktúrát? Egyes kistérségeken belül állítólag már megindult a harc a jobb pozíciókért.
– A járásoknak akkor van értelmük, ha kellően kicsi egységek ahhoz, hogy közel legyenek a polgárokhoz, de kellően nagyok, hogy ésszerűen megjeleníthessék az állami szolgáltatásokat. Ahogyan most látom, ez az egység nagyjából a jelenlegi kistérségi beosztás környékén lesz; természetesen most még nem jelenthetem ki, hogy a járások határai egybeesnek majd ezekkel a határokkal. Az is valószínű, hogy az 1983-ban létrehozott járásoknál sokkal kisebb területi egységekből állnak majd, ezért kényelmesek és könnyen kezelhetők lesznek a polgárok számára.
– Ha már reformoknál tartunk: miért nem nyomott gombot a nyugdíjreformról szóló törvényjavaslat zárószavazásakor?
– Vétkes könnyelműség volt a részemről, bár kezdek hozzászokni ahhoz, hogy minden kimaradt szavazásomnak valamilyen politikai jelentőséget tulajdonítanak az újságírók. Valójában nem volt semmilyen politikai szándék emögött, hiszen magam is egyetértek a törvényjavaslatban foglaltakkal.
– Lázár János megbüntette már ezért a vétkes könnyelműségéért?
– Még nem kaptam meg, de bármelyik pillanatban várom a büntetésről szóló határozatot.
– A kormány nyugdíjvédelmi intézkedéseinek nevezett lépései közép-, de akár rövid távon mit sem érnek egy átfogó, húsz éve ígérgetett nyugdíjreform nélkül. Mikor vágnak bele?
– A nyugdíjrendszer problémáit alapvetően két tényező oldhatja meg: a gazdasági növekedés és a hanyatló demográfiai tendenciák megfordítása. Hiába beszélünk mindig olyan strukturális kérdésekről, mint a nyugdíjkorhatár emelése vagy a rokkantnyugdíjak rendszerének felülvizsgálata, a végső választ az előbb említett két tényező adhatja meg. Mindkét területen készülnek megoldási tervek a kormány részéről.
– Legutóbb Lázár János azt mondta a lapunknak adott interjúban, hogy egyelőre nem lát hasadásokat az általa irányított frakcióban, a miniszterelnök és a kormány is bírja a képviselőcsoport támogatását. Ön sem látja az Orbán Viktor által Kötcsén megjövendölt dezertőröket?
– Én azt látom, hogy ez egy sokat próbált csapat, hiszen nyolc év ellenzékiség megedzett mindenkit. Szerintem nagyon jó közösségi szellem alakult ki, úgyhogy jelen pillanatban én sem látok dezertőröket.
– Minek nevezhetjük akkor azt, ha egy fideszes képviselő nem egyeztet az általa benyújtott alkotmánymódosításról a kabinettel?
– Ezt semmiképpen sem tartom dezertőrségnek. A konkrét eset egy eljárási problémát vet fel, és éppen azért jeleztem, mert ha ez elszaporodna, az gondokat okozhatna a kormány és a frakció közötti együttműködésben. Ezzel együtt nem gondolom, hogy Rogán Antalnak akár velem szemben, akár a kormánnyal szemben bármilyen szempontból is ellenséges szándéka lenne.
– Ön azonban tegnap igen látványos vereséget szenvedett, hiszen a Fidesz-frakció leszavazta. Miképpen értékeli a történteket?
– Elfogadom a képviselőcsoport döntését. Az üggyel bővebben nem kívánok foglalkozni, Szijjártó Péter már mindent elmondott.
origo.hu
Rejtélyes fertőzés terjed a gyerekek között
