Pályafutásában mit jelentett 2010? Egy nagy ugrást, vagy azért a neheze még hátravan? – érdeklődtünk két alapozóedzés között napjaink legjobb magyar férfi teniszezőjétől.
– Egy lépcsőfokot előreléptem, úgy érzem, kinőttem a future-versenyeket és a challengereken is megálltam a helyemet, amint azt például palermói győzelmem jelezte. Életem első Grand Slam-tornáján, az idei Roland Garros selejtezőjében meccslabdáról kaptam ki, a US Openen már simábban, ott nem mutattam túl jó formát.
– Palermóban salakon nyert, Párizsban szintén ezen a talajon állt helyt, ez azt jelenti, hogy a kedvence?
– A meccseim kilencvenöt százalékát salakon játszottam, de ha tovább akarok lépni, akkor a többi borítással is meg kell barátkoznom, különben nem sikerül a kitűzött célom, hogy a közeljövőben bejussak a száz közé a világranglistán. Ezért, ha minden igaz, kemény pályán, Törökországban kezdem a jövő évet január hetedikén.
– Itthon nem lenne jobb? A nőknek másfél évtizede zajlik magyarországi WTA-tornája, férfi- szinten nincs még megközelítőleg hasonló rangú magyarországi megméretés sem.
– Szeretek itthon játszani, óriási előny, nincs utazás, a saját ágyamban alhatok. Pontosabban alhatnék, de évek óta nemhogy ATP-, semmilyen versenyt nem rendeznek nálunk. Így az év egészében hátrányt szenvedünk, sokszor előfordul, hogy valahol a világ végén, nehéz körülmények között kell játszanunk.
– Ebben nem segíthetne a Magyar Tenisz Szövetség? Igaz, idén inkább a belvillongásokról hallottunk, mintsem nagyszerű sportági programokról, tornarendezésekről.
– A szövetség rengeteg mindenben segíthetne, egy kisebb future-verseny megszervezése nem akkora kiadás, és sok fiatal hazai játékosnak hatalmas lökést adhatna. Jómagam ezen a szakaszon már túljutottam, de teljesen önerőből, a szövetségtől pénzt, szabadkártyát vagy ilyesmit nem kaptam soha. Szép tervekről már hallottam, a megvalósulásukról még nem.
– Idén, némileg megtörve a nőuralmat, Fucsovics Márton junior egyesben elért wimbledoni diadalával újra megmutatta magát egy magyar férfi teniszező a közvéleménynek. Ez lehet egy új, sikeres karrier kezdete?
– Marci eredménye tényleg kiemelkedő, de a felnőtt mezőnyben nem jelent automatikus sikert. Erre sajnos az egyik legjobb példa a bátyám (Balázs György – a szerk.), aki harmadik helyen is állt a korosztályos ITF-ranglistán, párosban junior Roland Garrost nyert, de a felnőttek között azóta sem tudta magát átverekedni a challengertornák maszszáján. Nekem ez, úgy néz ki, megy, pedig a junioroknál nem voltam kiemelkedő, főképpen fizikailag számítottam gyengébbnek a riválisaimnál.
– Ám azóta „megnőtt”, és két éve első számú embere a magyar Davis-kupa-csapatnak, annak ellenére, hogy nem ettek egymás tenyeréből a korábbi kapitánnyal, Baranyi Szabolccsal.
– A testvéremmel kezdődött az ellentét, megvolt hozzá a ranglistája és a tudása, mégsem tette őt be a csapatba a szakvezető. Lehet, hogy negyven éve értett a szakmához, de manapság több kell. Ezért is örülök, hogy Hornok Miklós lett a kapitány, aki gyerekkorom óta ismer. Várom már a legközelebbi meccset Ciprus ellen, azt hallottam, legjobbjuk, Markosz Bagdatisz nem szerepel ellenünk, így viszont kötelezőnek tűnik a győzelem. Sokat jelent a számomra, hogy a hazámat képviselhetem, ráadásul a testvéremmel együtt, ez keveseknek adatik meg.
– Mivel lenne elégedett egy év múlva?
– Ha sikerülne bekerülnöm az első százba, illetve Grand Slam-versenyen a főtáblára, és két év múlva tartósan a legjobbak között szerepelhetnék.
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő