Egzotikus valóság

Témahiányban szenvedő, ötletek után vágyakozó hírlapíróknak nyújthat segítséget az elmúlt századelő talán leghíresebb tollforgatója, Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter. A cseh származású, az Osztrák–Magyar Monarchiában élt újságíró egyik önéletrajzi munkájában egyebek mellett ez olvasható: „…a pőre igazságnál megdöbbentőbb dolog nincs, mert környezetünknél semmi sem egzotikusabb, mert semmiben sem dúsabb a fantázia, mint a tárgyilagosságban. És az egész világon nem akad szenzációsabb dolog a kornál, amelyben élünk…” Nem érdemes vitatkozni a szerzővel, amit ír, alapvetés, logikája ma különösképpen megállja a helyét. Csak az okozza a gondot, el ne sikkadjon az információözönben az igazi érték, az a nyersanyag, amely aztán kibontva, elemeire szedve tudást gazdagít. Úgy is vehetjük, a jó újságíró amolyan kutatómunkát végez, feltár, kibont, felmutat – és azt átadja az olvasónak. Magasztosabban: az utókornak. Ami lehet akár egy múzeum, egy témára szomjas regényíró, de akár a vizsgálódó rendőrség…
Az egésznek az ad aktualitást, hogy a mai kacifántos közéletben mintha ismét növekedő igény mutatkozna a hírforrású újságírásra. Vagy ha úgy tetszik, az egzotikus valóság megismerésére. Olyan információkra, amelyeket nem feltétlenül ránk terveztek, nem a szájunk íze szerint fűszereztek – ellenben hírek. A hír, az igazi hír pedig az újságcsinálás alapja. Régről várható volt, hogy az aránytalanított, fazonírozott, celebek tálalta hablaty előbb-utóbb csömört okoz. Javallat: szellemi gyomormosás után pőre hírek gazdagon, Egon Erwin Kisch módra.