Elcsípett mondatok

(Gyűjtöttem haveroktól, kocsmában, villamoson, erdőn-mezőn.)

Ezt a zserbót úgy egyed, hogy a szomszéd nénitől kaptuk, szegénykém süket, mint a templom egere, a fülébe kell ordítani, de akkor megijed, és lefejeli a gázórát. Az első férjem nála lakik albérletben, a múltkor már meséltem róla. Neki van a hátára tetoválva Nagy-Magyarország, éppen Kassánál áll ki a barna szemölcse.

Már nem vagyok sértett ember, nekem az utcán még most is előre köszönnek. Taubinger bácsi mindig megkérdezi, miért nem szerepelek a tévében, és akkor én nagyon nyugodtan azt mondom neki, tetszik tudni, azok a tetű, vaksi görények, azok az aranyérimádó, pénzhajhász, fakofferes, újgazdag médiapatkányok, azok a mobiltelefonos, bájgúnár, billenő garázsajtós, amatőr mocskok, akik a klozettpapírt nem tudják megkülönböztetni a könyvtől, ezek, kérem, leköpik a régi arcokat, és inkább behívnak egy ferde pofájú, pösze, szájbűzlő, tikkelős járókelőt az utcáról, mert azt hiszik, hogy bárki tud híreket beolvasni. Hát nem! Nem tud! Kaphatok egy pohár vizet? Egyébként konyak is jó lesz.

Hővári professzor nem akárki. Gondolj bele, ő a pseudomonas aeruginosa baktérium reklámarca!

Lássuk csak. Rüdiger tábornok 1849. augusztus 13-án, Világosnál, feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Görgey vezette honvéd főerők előtt. A magyar szabadság leverésére hadba szállt osztrák és orosz főtisztek egy csoportját Aradra hurcolják, vésztörvényszék elé állítják, ugyanakkor Kossuth az európai hatalmak közbenjárására megkegyelmez Haynaunak, aki kíséretével Orsovánál elhagyja az országot, Rodostóban telepszik le. Ott lesz később az osztrák emigráció fészke. Vagy rosszul tudom?

Már a hülyeség is elvérzett! Nincs helyette más.

Az emberi tudás véges, ezért nem tudom megmondani, mitől függ, hogy egy világvárosban lehet-e valódi tollboát kapni, vagy sem. Budapesten nem lehet. Ez bizony rossz fényt vet ránk, hiába legyintenek a cinikusok, hogy több is veszett Mohácsnál. Azt tanácsolom, ne legyintgessünk! Mohács régen volt, valódi tollboát pedig most nem lehet kapni. Valami észrevétlenül félresiklott. Istenem, már hányadszor!

Jó, hogy felhívtál, pucifalat! Baromira lekozmáltam, tegnap érkeztünk vissza Loszáncseleszből, ne tudd meg, mi volt a pájloton, reggeltől estig faltuk a nullszériákat, közben jeges börbönök, kaviár és lencse, amit akarsz, az egómat dobtam el, hát, olyan az idei felhozatal, hogy lóbőrzöttünk tőle, örömkönnyeket spricceltünk magunk alá, odakint a tévézés fényesebben ragyog, mint a betlehemi csillag, a folytatásos szappan pedig az élet ránctalanítókrémje, szóval, eszelős sorozatot vettünk, a Meleg húspogácsát. Egy vak szudáni bevándorlóról szól, akinek mind a hét feleségét ugyanazon a manhattani állomáson gázolja el a metró, hiába, az élet a legnagyobb regényíró!

Majd én megmondom, kérem, mi a megoldás! Az összes tetovált bőrt késsel kell lenyúzni, különben a jövő társadalma olyan lesz, mint egy nagy képeskönyv!

A kis Pozsár ukrán zacskós viszkit hozott a buliba, hajnalban magára tekerte a függönyt, és törökül elszavalta Vergilius Ananász című költeményét. Engem baromira megérintett. Szerintem művészet.