Karácsony első napján Miamiban 88 éves korában meghalt az egyetlen venezuelai elnök, akit közpénzek hűtlen kezelése miatt bírósági ítélet fosztott meg posztjától még 1993-ban. Carlos Andrés Pérez két mandátumát a tűz és a víz ellentéte jellemzi: 1974 és 1979 között az olajbőség miatt Szaúd-Arábiához hasonlították országát, a már akkor is bőséges olajdollárokból ekkor épült meg a világ harmadik legnagyobb víztározója, államosította többek között a vasérc és az olaj kitermelését 1976-ban, s megalapította az állami olajóriást, a PDVSA-t. Második elnöksége (1989–1993) viszont a puccsoktól, egy véresen elfojtott éhséglázadástól és a korrupciós botrányoktól volt hangos. 1992 februárjában előbb a jelenlegi államfő, az akkor még ejtőernyős alezredes, Hugo Chávez szervezett sikertelen puccsot, novemberben pedig előbbi katonatársa vallott kudarcot a katonai hatalomátvétellel. 1989. február végén tört ki a Nemzetközi Valutaalap megszorító intézkedései miatt a caracasi felkelés, amelyre mindkét puccs szervezője ürügyként hivatkozott.
A Szocialista Internacionálé volt alelnöke kora miatt 1993 márciusától házi őrizetben töltötte le büntetését, és 1999 óta elsősorban amerikai száműzetéséből bírálta Hugo Chávezt, aki többször is hiába kérte kiadatását. A néhai elnök végakarata értelmében addig nem temethetik el Venezuelában, amíg Hugo Cháveznek hívják az elnököt.
Így nézi le a nőket és tölti ki a dühét rajtuk Magyar Péter