Tavaszi medvehagymás túraterápia

Élményvonat indul jövő vasárnap reggel kilenckor az orfűi Kemencés udvartól a Pécsi-tó köré. Egy bizonyos ponton a vonat megszakítja útját, hogy az utasok leszállhassanak, és medvehagymát szedhessenek. A természet tavaszi ajándékát Orfűn a következő héten háromnapos ünnepséggel köszöntik, de Bakonybélen is rendeznek medvehagyma-fesztivált. Ezek szerint ebben az évben még legalább két hétig tart az idény, amely egyébként sokak szerint a kedvezőtlen időjárás miatt később kezdődött a szokásosnál.

Orfűn annyira tisztelik a medvehagymát, hogy akkor is nagy kezdőbetűvel írják a nevét, amikor beérnénk kicsivel is, de annyi baj legyen. Végtére is valóban van mit tisztelni rajta, annyi benne az egészségre jótékony hatást gyakorló vitamin, ásványi só. Szalkilcisztein-szulfoxid – olvashatjuk az április 15–17-én megrendezendő orfűi fesztivál honlapján a varázsszót, amely egy kéntartalmú hatóanyagra utal, s ezúttal azt is megjutalmazhatjuk egy szép csokor medvehagymával, aki nem képes hirtelen, egy szuszra kimondani az elnevezést, de legalább próbálkozik vele. A népi nevén sásihagymának nevezett növényről egyébként is egyre többen tudják, hogy nem érdemes túl sokat beszélni róla, inkább fogyasztani kell, ahogyan hivatalos gyógyászati javallatokban mondják, mégpedig frissiben, mohón, végkimerülésig, utolsó vérig, amíg a természet engedi.
Ebben az évben későn adott engedélyt – ezt mutatta a kertünk egyik sarkába hírmondónak került tő első hajtásainak bátortalan megjelenése is. Mostanra azonban a Mecsektől a Börzsönyig, a Szigetköztől a Lővérekig, a somogyi domboktól a Bakonyig az ország legkülönbözőbb tájain megjelent az erdőkben az a mással összetéveszthetetlen zöld színű szőnyeg, amely a medvehagyma leveleiből alakul ki.
Hatalmas bükkfák alatt járunk, a többi lágyszárú növény még alig-alig ébredezik, a fákon sem pattant még ki a rügy, a medvehagyma zöld foltjai a téltől örökölt szürkeségben éppen olyan pihentető hatásúak a szemnek, mint a jó idő beköszöntével megélénkülő madárcsicsergés a fülünknek. Ezért van talán, hogy hagyományos hét végi kirándulásaink ilyenkor, tavaszelőn néhány hétre medvehagymagyűjtő túrákká alakulnak át. Örüljünk-e neki vagy panaszoljuk, nem tudom, de egyre ritkábban vagyunk egyedül. Itt is szedik, ott is szedik az erdei út mentén a medvehagyma leveleit, egy kicsit távolabb megyünk, mert a hangos emberi beszéd nélküli gyűjtögetés a leghatásosabb tavaszi terápiás foglalatosság.
Azután, ha néhány napra véletlenül kifogyunk belőle, pótlékként a növényhez úgyis bőségesen megkapjuk az emberi szót a piacon. Hatóanyagokról, receptekről folyik a csevegés, újsághírek és saját tapasztalatok kerülnek szóba. A festők városában például, ahogyan Szentendrét nevezik, a hivatalos program szerint a múlt szombaton átalakítása előtt a régi főteret búcsúztatták – valójában a Bükkös patak partján, a heti piacon Orfű és Bakonybél előtt két héttel máris megkezdődött a helyi medvehagyma-fesztivál.