Egy felvidéki asszony kálváriája

A nyitrai orvosok – akik a lányt megtámadása után ellátták – egyértelműen azt állítják, hogy Hedviget megverték, s erre több bizonyítékot is szolgáltattak. Az orvosi kar dékánja most mégis arra a következtetésre jutott, hogy zúzódásai régebbiek, és ajkát maga harapta meg

Számos drasztikus jelenséget megért már a kisebbségi magyarság az elmúlt kilencven év alatt, amióta megalkották a trianoni békediktátumot. Volt itt nemzetiszocializmus, kommunizmus, kollektív bűnösség, megtorlás, kitelepítés, deportálás, internálás, börtön, kivégzés. 1989 után sem szenvedtünk hiányt e tekintetben, gondoljunk csak a marosvásárhelyi fekete márciusra, Sütő András megveretésére, Duray Miklós leköpködésére a szlovák parlamentben vagy a vajdasági magyarverésekre. A legutóbb pedig az ukrán nemzetbiztonságiak hurcolták meg azokat a kárpátaljai magyarokat, akik vélhetőleg megszerezték a magyar állampolgárságot.
Az azonban, ami most Szlovákiában történik Malina Hedvig ügyében, egészen elképesztő. Eddig is tudtuk, hogy a szlovák állami nacionalizmus mélyre ágyazott, most mégis meglepetést szerzett. Elkészült ugyanis a 2006 augusztusában Nyitrán megvert magyar lány (ma már kétgyermekes, diplomás értelmiségi) ügyére vonatkozó legújabb orvosi „szakvélemény”, amely az eddigieknél még terhelőbb Malina Hedvigre nézve, teljesen új verziót, új mesét kreálva. A Komensky Egyetem Orvostudományi Karának dékánja, Peter Labas által készített jelentés szerint ugyanis Hedviget nem verték meg, hanem sérülései korábban keletkeztek. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy Dobroslav Trnka volt főügyész korábban azt mondta, hogy ezen az orvosi szakértői jelentésen múlik: ejtik-e a hamis tanúzás vádját, vagy bíróság elé állítják Malina Hedviget. Jellemző egyébként, hogy az orvosi jelentés tartalmát hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra, hanem azt a szlovák sajtó szivárogtatta ki. Az ügy szépséghibája, hogy a főügyész 2009 novemberében a Komensky Egyetem Orvostudományi Karától kérte a szakvéleményt, és az egyetem újra annak a „szakértőnek” – nevezetesen Peter Labas dékánnak – adta az ügyet, aki korábban már lejáratta magát a témában. A főügyészség 2009 novemberében kérte Peter Labas dékántól eredeti jelentése kiegészítését, mert az abban feltüntetett konzultánsok egy része elhatárolódott a dolgozattól. (Azért ennek is van jelentése.) Malina Hedvig ügyvédje a főügyészségnek írt levelében felsorolta a szakvélemény elleni kifogásait, de a főügyészség nem indított eljárást meghamisítás miatt, csak a vélemény átdolgozását kérte Labastól. A nyitrai orvosok – akik a lányt azonnal megtámadása után ellátták – egyértelműen azt állítják, hogy Hedviget megverték, erre több bizonyítékot is szolgáltattak. Ennek ellenére az orvosi kar dékánja most mégis arra a következtetésre jutott, hogy zúzódásai régebbi eredetűek voltak, és az ajkát maga harapta meg. Van ebben valami végtelenül groteszk, ugyanakkor vérlázítóan nevetséges. De ne felejtsük el, hogy ez a Malina Hedvig nevű családanyának, ennek a történelmi viharok következtében Szlovákiában élő magyar értelmiségi nőnek újra és újra prolongálódó, megalázó tragédia. Vajon hányszor kérdezi meg önmagától, hogy meddig tart még ez az idegháború? Ráadásul Labas – a főügyészség kifejezett utasítása ellenére – ezúttal sem vette figyelembe a Hedviget kezelő pszichiáterek véleményét.
A szlovák rendőrség és az ügyészség az elmúlt négy és fél év alatt olyan hibákat és mulasztásokat követett el, amelyek befolyásolták a bizonyítékok értékelését. Egyes bizonyítási eljárásokat vagy törvénytelen módon, vagy egyáltalán nem végeztek el, és ezáltal örökre elvesztek, mert megismételhetetlenek. A hatósági mulasztások lényege az, hogy a nyomozás során Malina Hedvig tanúvallomásának több részletét egyáltalán nem ellenőrizték vagy nem vizsgálták ki, illetve elhallgatták.
Ma már egyértelmű az is, hogy Hedvig drasztikus kihallgatása is a hatalom koncepciójának része volt, aminek semmi köze nincs a büntetőeljárás-joghoz, sokkal inkább a politikához. Elindultak egy úton, amelyet hazugsághalmazzal köveztek ki. Ez mindmáig tart. Próbáltak bizonyítékokat gyártani ellene, hogy elveszítse a hitelességét, és ezzel a lejáratása nemzetközi visszhangot kapjon. Ezt bizonyítja az is, hogy az ügyét úgy zárták le, a támadás után körülötte lévő tanúkat – orvosokat, tanárokat – nem hallgatták ki. Ez természetesen nem a véletlen műve volt.
A módszeres megfélemlítés 2006. szeptember 12-én folytatódott, amikor Robert Fico miniszterelnök és Robert Kalinák belügyminiszter egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a magyar egyetemista lány hazudik, kitalálta az egészet, nem is verték meg. A Fico-kormány ezt a koncepciót vitte végig. Már egy éve új kormány van Szlovákiában, a Malina Hedvig-ügy azonban semmit nem lépett előre. Sőt a tudatos, tervezett és koncepciós lejárató kampány és rágalomhadjárat újra felerősödött a kétgyermekes magyar családanya ellen. Nem bírják elviselni, hogy „hazudozásának” bizonyítása eddig sikertelen volt. Nem tudják elviselni, hogy – a történtek ellenére – az asszony komoly belső lelki tartalékait mozgósítva kiegyensúlyozott és tartalmas családi életet él férjével és gyermekeivel. Vajon milyen az a hatalom, amelynek szemében az is szálka, hogy akit bűnösnek akar láttatni, az életvitelével, viselkedésével, minden megnyilvánulásával ugyanazt a becsületességet és őszinteséget deklarálja, amint azt négy évvel ezelőtt, államvizsgázó diáklányként is tette? Amit ő elviselt, azzal mások már pszichiátriai intézetbe kerültek volna.
Kinek az érdeke lenne, hogy Malina Hedvig ügyéből európai ügy legyen? Azon politikusoké, akik viszályt akarnak szítani. A magyarok biztosan nem ebben mesterkednek. Az ügy hátterében kirajzolódnak a titkosszolgálati módszerektől sem mentes nagypolitikai játszmák erővonalai is. Hedvig ügyében a hatóságok és azok illetékes vezetői visszaéltek hivatali jogkörükkel, illetéktelenül kezeltek személyes adatokat, és rágalmazást követtek el. Nem beszélve arról, hogy megsértették az ártatlanság vélelmének elvét is, hiszen Hedvigről azt állították, hogy hazudik, ezt azonban jogerős bírósági ítélet mindmáig nem erősítette meg. A politikai színjáték kulisszatitkaiba az utca embere nem lát bele, ezért sokak számára ködössé vált az egész. Ami azonban most folyik – pontosabban fogalmazva: folytatódik, szinte érthetetlenül a korábbival azonos stílusban – az már nem ködösítés, nem is a szlovák nacionalizmus latens formája, hanem a sovinizmus szélsőséges és eszközökben nem válogató megnyilvánulása. Politikai színjáték. Tragikomédia? Igen. A szlovák nacionalizmus számára komédia, Malina Hedvignek viszont tragédia.
A szlovák igazságszolgáltatás ebben az ügyben lejáratta saját magát, hiteltelenné vált. Ez a helyzet nem fog megváltozni a közeljövőben sem, hiszen a fontos pozíciókban ugyanazok ülnek, akik az elmúlt években. Az állam eddig sem védte meg a magyar asszonyt, nem szolgáltatott neki igazságot, sőt most tovább húzza az ügyet. Az lenne a célja a jelenlegi szlovák kormánynak és a belügyminiszternek, hogy egy elmérgesedett helyzetet konzerváljanak? Ahelyett, hogy saját – az eljárás során eszközölt – törvénytelenségeiket orvosolnák, egy ártatlan emberből csinálnak bűnözőt.
Mi a megoldás? Mi a kiút? Csak reménykedni tudunk abban, hogy Hedvig ügyvédje az eddigiekhez hasonló bátorsággal és igazságtudattal védi majd őt, és olyan jogi, emberi hátteret, védelmet nyújt neki, hogy lesz ereje végigjárni ezt a kálváriát. S talán majd a felvidéki magyarság is feleszmél egyszer, hogy végre meg kellene szólalni, és ki kellene állni a kétgyermekes asszony mellett.
Ne várjuk meg, míg bilincsben vezetik el Malina Hedviget.