Tegnap a szokásos szereposztásban kezdődött meg a férfi kézilabda-bajnoki döntő: az MKB Veszprém a Pick-Szegedet fogadta. Legutóbb kereken tíz esztendeje fordult elő, hogy nem ez a két csapat osztozott az első két helyen (2001-ben a Dunaferré lett az ezüst), az pedig az elmúlt évtizedben mindössze egyszer, hogy a Szeged nyerte meg az aranyérmet. Történt ez 2007-ben, amikor az alföldiek hetespárbajban kivívott idegenbeli sikerrel nyitottak, így vették el a vetélytárs pályaelőnyét. Idén erre kisebb esély mutatkozott, hisz a veszprémiek a tavalyi fináléban saját csarnokukban tíz, majd tizenkét góllal intézték el fő vetélytársukat, amit a mostani alapszakaszban még megfejeltek, tizenhéttel nyertek.
A vendégek reményeit apasztotta Katzirz Dávid és Vadkerti Attila sérülés és műtét miatti kiválása is, így vágtak neki tegnap az első felvonásnak. A párharc nagy különbségű végeredményei általában a második félidőben alakultak ki, mert a csongrádiak legalább szünetig tartották magukat. Ám ezúttal ez csupán 2-2-ig sikerült, onnan a remeklő Perics kapus és Terzics vezérletével 8-2-re léptek meg a Vujint és Perezt nélkülöző házigazdák. A semleges néző számára túlságosan gyorsan alakult ki a téthez méltatlanul nagy differencia, jellemző módon már az első félidőben az volt a szegediek célja, hogy tíz gólon belülre kerüljenek. Ezt ugyan az utolsó másodpercben esett góllal 21-12 formájában elérték, de ennél nyilván többre vágytak. És nemcsak támadásban, hanem talán még inkább védekezésben, mert harminc percen belül húsznál több gólt kapni felér a kapitulációval.
A második játékrészben aztán bevonták a fehér zászlót, ami ahhoz volt elegendő, hogy négy mínuszra is visszazárkóztak, majd vereségük arányát 33-26-ra kozmetikázták. A semminél persze több, de a mindennél jóval kevesebb. Azt a valamely fél harmadik győzelméig tartó finálé második felvonásán, vasárnap lehet, azaz kell megkísérteni.
Orbán Viktor: Meló van! - képek