Bár Oszama bin Laden meggyilkolásától alighanem sem a terrorellenes, sem az afganisztáni háborúban, sem az arab világban zajló folyamatokban nem áll be fordulat, az biztos, hogy az Egyesült Államok elnökét megerősítette a lépés. A terroristavezér elfogása, de elsősorban megölése, a bosszúállás az egyik legfontosabb pszichológiai kérdés, „adósság” volt az amerikai társadalom, de a politikum számára is. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy arról a férfiról van szó, akinek útmutatása szerint történelme során a legfájdalmasabb külső támadást hajtották végre az Egyesült Államok kontinentális területe ellen.
Ami a jövő novemberben esedékes elnökválasztást illeti, Barack Obamának kissé korán jött ez a siker, bár a kampány újrajelölési szándékának bejelentésével már kezdetét vette. A Pakisztánban történtek azonban így is hozzájárulnak ahhoz, hogy a republikánusok egyik legfőbb érvét vele, illetve a demokratákkal szemben általánosságban cáfolja, miszerint gyengék a nemzetbiztonság terén. A történelemkönyvekbe nem az kerül be, hogy a texasi cowboy, a háborús elnök George W. Bush, hanem hogy a Nobel-békedíjas, liberális Barack Obama alatt végeztek az egyes számú ellenséggel. Ez a tény még az ultrakonzervatív szavazói bázist és törvényhozási képviselőit is tiszteletre szorítja, ami automatikusan növeli Barack Obama manőverezési terét belpolitikai kérdésekben, például a képviselőházi republikánus többséggel folytatott alkudozások során. A „még arra se képes, hogy elkapja Bin Ladent” helyett a „nem szeretem ezt az Obamát, de mégiscsak levadászta ezt az ördögi arabot” jelentős előrelépés. Mindezt összevetve azzal a ténnyel, hogy példátlanul lassan áll össze az amerikai jobboldal 2012-es elnökjelöltségre pályázó mezőnye, újfent Obama maradása körvonalazódik. A kérdést más irányból megközelítve azt is kijelenthetjük, legény legyen a talpán az a republikánus, aki a sok egyéb előtte tornyosuló akadály mellett azzal is megbirkózik, hogy „Oszama bin Laden legyőzőjével” kell kiállnia.
origo.hu
Orbán Viktor: Meló van! - képek
