Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a workshopon?
– Nemzetközi munka és miszszió egy ilyen rendezvény. 1994 óta működik ez a workshop, amelyre világszerte érkeznek forgatókönyvírók, résztvevők, és egy intenzív hét alatt igyekszünk a tárgyalt filmterveket közösen fejleszteni. A közös munkában nem jelenthet akadályt a nyelvi, hitbeli különbség, mert ez a műhelymunka alapvetően éppen a kulturális értékek cseréjén és megismerésén alapul. Dolgoztunk már egyszerre iráni és izraeli rendezővel, illetve palesztin és izraeli rendezővel. A workshop valóban közösséget teremt a világ legkülönbözőbb pontjain élő filmesek között. A munkánk szerves része a különböző országok összekapcsolása és az államhatárok átlépésétől való félelem legyőzése.
– Nem áll fenn a veszélye annak, hogy a fejlesztett filmtervek az ötletelés végére éppen a résztvevők sokszínűsége miatt elveszítik nemzeti karakterüket?
– Ellenkezőleg. Én nem hozom el az amerikai filmkultúrát ezekre a workshopokra, és nem akarom amerikaivá formálni, hollywoodivá változtatni a nyers történeteket. Egyszerűen csak egy jó sztorit akarok hallani, s azt jobbá tenni a tapasztalatommal.
– Mi az itt elvégzett munka sikerének fokmérője?
– A munka akkor sikeres, ha a fejlesztett forgatókönyvekből film készül. Az elmúlt tíz évben tucatnyi alkotást forgattak le az innen kikerült filmtervekből, és számtalan fesztiválon nyertek díjakat. Ennél jobb visszaigazolás nem is kell.
– Hogyan hat a trükkök térhódítása a forgatókönyv-írói szakmára?
– Úgy gondolom, hogy a legjobb történetek jelenleg nem a trükkök világában, a moziban, hanem a tévében, a tévésorozatokban találhatók meg. A fizetős kábelcsatornák sorozataira gondolok, mint például az éppen most sugárzott, Magyarországon forgatott pápasorozat, a The Borgias, de említhetném a Mad Men – Reklámőrültek című sorozatot vagy a Walking Deadet is. A tévésorozatok epizódjai szigorúan a történetekről és a karakterekről szólnak – és hétről hétre arról kell szólniuk. A szerepek éppen ezért rétegzettek, s éppen az ilyenek megírása a forgatókönyvírók álma.
– Milyen filmterveken dolgozik a közeljövőben?
– Stan Lee-vel dolgozunk egy projekten – hosszú idő óta az első új szuperhősén –, amit évek óta nem tudtunk eladni, mert túl megosztó és túl politikai: a környezetvédelemről szól. Jelenleg ehhez próbálunk pénzt szerezni. 2005-ben pedig írtam egy gyerekregényt J. M. Barrie Hook kapitányának fiatalkoráról; nagyon szeretném egyszer filmen viszontlátni. Sok ötletem van, de erős bennem a félsz, hogy egyszer kiöregszem a szakmából. Nagy példaképem a Kánikulai délután és a Bilincs és mosoly forgatókönyvírója, az idén 86 éves Frank Pierson – még tavaly is nagyon elfoglalt és aktív volt. És persze nagy örömmel tölt el, ha fiatalokkal dolgozhatok együtt.
– Mi a véleménye a kortárs magyar filmről?
– A magyar tradíciók elképesztők. Adolph Czukor hozta létre a Paramountot, és amit a Korda testvérek elértek a filmben, önmagában is lenyűgöző. Az egyik legnagyobb rendező számomra Kertész Mihály. Fantasztikus dolgokat produkált a kamerával. Hollywood természetesen sokkal kevesebb lenne magyarok nélkül, sőt, tulajdonképpen bevándorlók alapították meg az amerikai filmipart. A fiatal magyar filmet sajnos nem ismerem. Azért is vagyok itt, hogy jobban elmélyedjek a kortárs magyar filmkultúrában. A hatvanas években a fiatal magyar újhullám aratott nemzetközi sikereket, és úgy tartják, hogy a mostani fiatalok is egy ilyen generáció lehet.
origo.hu
Orbán Viktor: Meló van! - képek
