Változtat-e az Állami Számvevőszékről szóló sarkalatos törvény, amelyet most tárgyal a parlament, azon, hogy az utóbbi huszonkét évben az ÁSZ jelentéseiben feltárt visszaélések alig jártak következménnyel?
– Abból a szemszögből kell megítélni a számvevőszék szerepét, hogy eddig mennyire volt képes megakadályozni az ország eladósodását. Nagyon nehéz gazdasági helyzetbe kerültünk, és ezért most óriási árat kell fizetnünk. A számvevőszéki hatáskör erősítéséről szóló vita még 2006-ra nyúlik vissza: ekkor derült ki, hogy a költségvetés végrehajtásakor messze nem azok a számok valósultak meg, amiket a törvényben elfogadott az Országgyűlés. Ekkor minden korábbinál jobban látszott, hogy szükség van egy olyan független szervezetre, amely önkorlátozásra sarkallja a döntéshozókat. A túlköltekezés törvényi korlátait a kormány most nemcsak az új alaptörvénybe építette be, hanem az ÁSZ-ról szóló sarkalatos törvénynél is érvényesíti.
– A Költségvetési Tanács megalakulása önmagában is az ÁSZ kritikáját jelentette?
– Végső soron igen, mert a számvevőszék nyilvánvalóan nem tudta megakadályozni a túlköltekezést. Végül csak a 2008-as pénzügyi válság következményeként jött létre a Költségvetési Tanács, aminek megalakítását még parlamenti képviselőként magam is már jóval korábban javasoltam. A tanács azonban fogatlan oroszlánként, vagyis szűk hatáskörrel, ugyanakkor nagy apparátussal alakult meg: kiderült, hogy nem is ellenőriz, hanem véleményeket ír és előrejelzéseket tesz le az asztalra. Mindez nem volt elegendő a túlköltekezés megállítására. Az ÁSZ-ról szóló sarkalatos törvény létrehozásának legfőbb oka, hogy az elmúlt évek megmutatták, egy jóval hatásosabb, erősebb kontrollt fenntartó szervezetre van szükség. Mindez illeszkedik az új alkotmányhoz, amely már megkötötte a kormány és a parlament kezét azzal, hogy 50 százalékban húzta meg az államadósság bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyított arányát. A szigor törvénybe foglalása példátlan, talán csak Lengyelországban került sor hasonlóan alacsony adósságplafon alkotmányban történő rögzítésére, de tudomásul kell venni, hogy rendkívüli gazdasági helyzetben vagyunk. A túlköltekezés megállításának érdekében alakították át a Költségvetési Tanácsról szóló törvényt is, a szervezet hatáskörét megerősítették, és a költségvetés tekintetében vétójogot is kapott. Az ÁSZ-ról szóló törvény hasonlóképpen a fegyelmezett gazdálkodás garanciáit támogatja. Az állam önkorlátozásának jegyében mindkét szervezetre szükség van.
– Mikor vétózhat a Költségvetési Tanács, illetve milyen szankciókat alkalmazhat az ÁSZ?
– Az alaptörvény értelmében az Országgyűlés csak olyan költségvetést alkothat meg, amely nem növeli az államadósságot, ellenkező esetben a tanács visszaküldheti a büdzsétervezetet a kormánynak, jövő évtől pedig él a vétójog is. Az ÁSZ ezzel párhuzamosan ellenőrzi a költségvetés szabályosságát, célszerűségét és eredményességét. Az új ÁSZ-törvény kötelezi az ellenőrzöttet, hogy együttműködjön a számvevőszékkel, vagyis a kért dokumentumokat rendelkezésére bocsássa. Ezenkívül az ÁSZ ajánlásait követve kötelező lesz intézkedési tervet készítenie. Ha erre nem kerül sor, akkor pénzbírságtól három évig terjedő szabadságvesztésig lehet majd büntetni az ellenőrzöttet. Ezt természetesen nem a számvevőszék, hanem a független bíróság rendelheti el. Vagyis a jövőben lesz következménye annak, ha nem működnek együtt a számvevőszékkel.
– Felléphet-e az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatoknál is a számvevőszék, megelőzendő például a fővárosi cégek korábbi visszaéléseit?
– Igen, a törvény erre is lehetőséget ad számunkra. Mindenképp el kell kerülni a BKV-hoz hasonló jelenségeket, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot ezeknél a társaságoknál is meg kell követelni, hiszen közpénzből működnek. Összhangban kell lenniük a feladatokkal a forrásoknak, a pénzek elköltésének pedig hatékonynak és szabályszerűnek kell lennie.
– Ma tart munkamegbeszélést a számvevőszék a jövőre várható gazdasági helyzetről a Költségvetési Tanács tagjaival, pénzügyi szakemberekkel, gazdaságkutató intézetek vezetőivel és a Magyar Tudományos Akadémia küldötteivel. Már az ősszel a parlament elé kerülő büdzsé véleményezésére készülnek?
– Szükségünk van azoknak a makrogazdasági előrejelzéseknek az összegyűjtésére, amelyek hazánk tudományos műhelyeiben készülnek a gazdaságkutató intézetektől kezdve a fejlesztési bankon át egészen a jegybankig. Az ÁSZ azokat a gazdasági pályákat szeretné látni, amellyel majd összehasonlíthatja a benyújtandó költségvetést, és eldöntheti, mennyire felel meg a terv a realitásnak. A szakmai alapon kialakított véleményünk az összes magyar gazdaságelemzéssel foglalkozó szakember és végső soron a lakosság ügye is. Mivel a Költségvetési Tanácsnak nincs külön apparátusa, ezért fontos e szakértői kör segítsége az előrelátó felkészüléshez. A most megvitatott prognózisokra támaszkodik az ÁSZ Kutató Intézetének szeptemberben elkészülő saját objektív, független előrejelzése is. Idén a Költségvetési Tanács még csak arról dönthet, hogy továbbítja-e vitára a jövő évi költségvetési tervet, vagy visszaküldi a kormánynak, jövőre azonban már él a vétójog, azaz a tanács egyetértése nélkül nem lehet elfogadni a költségvetési törvényt.
– Végső soron tehát a költségvetés létéről is döntenek?
– Az új törvénnyel nemcsak a jogkörünk, hanem a felelősségünk is bővül majd: ha a közpénzeket rosszul költötték el, akkor ez derüljön ki, ha pedig nem lenne megfelelő a büdzsé tervezése, akkor még időben figyelmeztetnünk kell a kockázatokra. Célunk az objektivitás, a függetlenség és az átláthatóság, amelynek érvényesítéséhez most már lesz mozgásterünk is.
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó