Megőrizni a talaj termőképességét

Általános gyakorlattá vált a növények energiacélú felhasználását okolni az élelmiszerek áremelkedéséért. Habár ez nem feltétlenül fedi a valóságot, az energetikai célú növénytermesztés okozta környezetvédelmi problémákat érdemes megvizsgálni, és éppen a mezőgazdasági termények árának folyamatos emelkedése miatt komolyan megfontolni, hogy mit és hol termesztünk.

Romló minőség. A túlzott használat miatt világszerte csökken a termőtalaj minősége – mutatott rá egyik tanulmányában John Crawford. A Sydney-i Egyetem fenntartható mezőgazdaság tanszékének vezetője szerint a probléma mára globális méreteket öltött, évente 75 milliárd tonna talaj vész el és a mezőgazdasági területek is jelentősen erodálódtak. Mára a Föld termőtalajának 80 százaléka részben vagy jelentősen lepusztult. Kínában az erózió üteme a természetes regenerációs képesség 57-szerese, míg Európában 17-szeres, Amerikában tízszeres, Ausztráliában ötszörös a mutató. A Greenfo.hu portál által publikált idézett tanszékvezető szerint amennyiben nem teszünk gyors és drasztikus lépéseket, a világ termőtalaja akár hatvan éven belül elhasználódhat, ami az élelmiszerárak megugrásához, így világméretű élelmezési válsághoz vezethet.

Miközben a fenntartható energiatermelés egyik alapjának szokták tekinteni a bioetanol-gyártást, az elmúlt időszakban egyre több környezetvédő szervezet fogalmazott kritikusan a növények energiacélú felhasználásával kapcsolatban. A Magyar Bioetanol-szövetség aggodalommal figyeli, hogy a sajtóban meg-megújuló támadások érik a bioüzemanyagokat, különböző okokra – legutóbb például az élelmiszerek árának világméretű emelkedésére – hivatkozva. Véleményük szerint sok, a környezetért aggódó laikust is megzavarhat a bioüzemanyagok ellen folytatott lejárató kampány, holott – állítja az érdekvédő szervezet – az Európai Unió két éve elfogadott irányelve megfelelő szakmai körültekintéssel jött létre. Az Európai Parlament és az Európai Tanács a bioetanollal és a biodízellel egyértelműen mint környezetbarát termékkel számol. Héjj Demeter, az MBSZ elnöke szerint a hazai helyzet nagyban különbözik a nemzetközitől, mert Magyarországra nem az jellemző, hogy a bioüzemanyag-ipar az éhezők elől venné el a kenyeret. Sőt, mint fogalmazott, a bioüzemanyag-gyártás végre biztos felvevőpiacot jelentene az évtizedek óta túltermeléssel küszködő magyar mezőgazdaságnak.
Az élelmiszer áremelkedése valóban nem feltétlenül a bioetanol-gyártás felfutása miatt következett be, a környezetvédelmi aggályok mégis elgondolkodtatók lehetnek. – Az energiacélú növénytermesztés számos kérdést is felvet, melyek közül talán a legfontosabb egyike a talajerózió – adott helyzetképet az ilyen mezőgazdasági termelés árnyoldalairól Farkas Csilla. A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa egyértelmű trendként vázolta fel, hogy miközben világszerte a fenntartható, a talajszerkezetet és -állapot megőrző talajművelési rendszerek kidolgozása és elterjesztése a cél, egyre nagyobb teret nyer az energianövények termesztése. Véleménye szerint bizonyos területeken ez érthető, így például ahol a talajszennyezés miatt nem lehet mást termeszteni. De a jó, termékeny talajok esetében ténylegesen a szervesanyag-tartalom csökkenéséhez vezethet az, hogy semmilyen növényi maradvány nem kerül vissza a talajba. Mivel a talajban található szerves anyag jelentős szerepet játszik a talajszerkezet kialakulásában és fenntartásában is, a szerves anyag mennyiségének csökkenése idővel a talaj eróziójához vezethet. Természetesen – tette hozzá – itt nem néhány évről, hanem hoszszabb folyamatokról beszélünk.
A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a főtermék előállításakor egyéb hasznosítható anyagok is keletkeznek, amelyeket mellékterméknek neveznek, s olykor hulladéknak, más esetben értékesnek tartanak – fogalmaz az Agrofórumban publikált tanulmányában Birkás Márta, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Növénytermesztési Intézetének professzora. A megkeresésünkre átküldött értekezésében megjegyzi: a bioenergia-előállítás egyes módjainak túlbecsülése, a bioetanol+program eléggé egyoldalú kiszélesítése a talajok minősége iránt aggodalmat és felelősséget érző tudósokat világszerte állásfoglalásra készteti. Sajátosnak nevezi, hogy a legtöbb objektív kritika éppen abból az országból – az Amerikai Egyesült Államokból – érkezik, ahol legkorábban karolták fel a „hőenergiát tarlómaradványokból” programot. A tarló eltávolításán alapuló gyakorlat a talaj erodálódásához, a szerves szénkészlet csökkenéséhez, a tápanyag-körforgalom megszakadásához, a nedvesség-visszatartó képesség visszaeséséhez, a talajélet hanyatlásához vezet, ezáltal a talajkészletek fenntartható használatát teszi kétségessé. A tudósok ezért a tarlómaradványok eltávolítása helyett az energianövények termesztését ösztönöznék – például energiafű, energianád, rövid vágási idejű fafajok – s ezt is az élelmiszer- és takarmánytermelésre kevésbé alkalmas talajokon.

Nem a termesztés célja számít. A kazánok számára termesztett növények betakarítása során sem viszik el a talajról a növény minden részét, mivel a gyökerük, amely jelentős szerves- és tápanyagforrás, a termőföldön marad – közölte lapunkkal a Vidékfejlesztési Minisztérium. A tárca szakértői szerint az alkalmazott termesztéstechnológiától és az élelmezési vagy takarmányozási célból termesztett növényfajtól függ, hogy betakarításuk után milyen mennyiségű növényi részt hagynak hátra maguk után. A talaj minősége, termékenységének fenntartása érdekében a növény által felvett és a talajból kivont tápanyagokat pótolni kell. A szakszerűen számított műtrágyadózis kijuttatása nem jelent terhelést a környezet, különösen a vizek számára, mivel a kijuttatott tápanyagokat a növény felveszi, így nem mosódik ki és nem szennyez. Vagyis a tárca álláspontja szerint nem a termesztendő növényfaj gyakorol hatást a talaj minőségére vagy termékenységére, hanem a termesztés szakszerűsége.