Elsősegély a mondatoknak! – írja Berényi Mihály a Magyar Orvosi Nyelv egyik számában, és sorolja a példákat: „Ifjúságom idején az új üzlet kirakatán ez a nagybetűs szó állt: »MEGNYÍLT!« Tárgyatlan ige, nagyon helyesen. Mostanában azonban kizárólag tárgyas párja éktelenkedik mindenhol: »Megnyitottunk!« Már az orvosi nyelvben is olvasható: »Megnyitott az első hazai HIV-centrum.« Mit nyitott meg a HIV-centrum? Semmit. Legfeljebb megnyílt.” A kórházakban ez áll: „Beteg WC.” „Szegény, vélhetően nyűgös – írja a szerző –, mert valamilyen baja van. Esetleg eldugult? Talán meg is operálják?” Másutt pedig: „Nem beteg WC.” „Ez a mellékhelyiség is a betegeket kívánja szolgálni, de ellentétben az előzővel, egészséges. Csakhogy nincs kulcsom hozzá. A kórház dolgozói számára tartják fenn. Ők a szerencsések.”
– Baj van az orvosi nyelvünkkel – mondja Bősze Péter professzor. – Talán ez a felismerés vagy ösztönös ráérzés vezetett a magyar orvosi nyelv művelésének útjára. Először tudat alatt, majd egyre nagyobb meggyőződéssel a Nőgyógyászati Onkológia című folyóiratban megjelenő közlemények magyarításával. De nem volt könnyű a feladat, mert sokszor hiányoztak a magyar szakkifejezések, időnként pedig gátolt a szerzők szembeszegülése. Sokan úgy vélekednek ma is: a szakma megmosolyogja a magyar kifejezéseket, zavart keltenek, és nem egy esetben érthetetlennek minősülnek. Magyarországon a XIX. század elejéig az államigazgatás nyelvezete a latin volt. A magyar orvostársadalom pedig még napjainkig is részben megőrizte azt a gyakorlatát, hogy a kórisméket, gyakran a kórfolyamatok leírását latinul adja meg. Sőt nálunk – ellentétben sok nyugati országgal – a vényeken a gyógyszerek és a használati utasítások is latin nyelvezetűek. Ilyen ellenszélben merült fel – igaz, nem bennem –, hogy egyáltalán szükség van-e magyar orvosi nyelvre. Miközben a nyelv az orvos számára (is) munkaeszköz. Mert nemcsak kézzel meg gyógyszerrel gyógyít, hanem szóval is.
A döntő fordulatot a Betű- és szóvetés a magyar orvosi nyelvben című tudományos rendezvény hozta meg, amelynek ötlete Bősze doktortól származott. Még a rendezőket is meglepte, hogy zsúfolásig megtelt a Magyar Tudományos Akadémia díszterme, és a jelen lévő orvosok, nyelvészek, a különböző tudományágak képviselői egyöntetűen álltak az ötletadó mellé. „A mai globalizáció világában, amikor tudományos teljesítménynek szinte csak az idegen, főleg angol nyelven megjelent közlemény számít, s amikor már szinte feledésbe merült Bessenyei György bölcs mondása: »Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá, idegenen sohasem«, sokak figyelme újra a szaknyelvek felé fordul” – vallja Keszler Borbála, az ELTE BTK nyugalmazott egyetemi tanára.
És megjelent – Bősze Péter szerkesztésében – a Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat, hogy évente kétszer érvényt szerezzen az Akadémián megfogalmazott vágyaknak. Hatása pedig egészen rendkívüli: összetartó ereje van a Kárpát-medencében élő magyarok, valamint a szórványmagyarság között. És aki igényli, térítésmentesen meg is kaphatja. Az sem mellékes, hogy tíz év valamennyi írása megtalálható a honlapon (www.orvosinyelv.hu). A folyóirat kétezer példányban jelenik meg, s a piarista középiskolai tanároktól a nyelvészekig, illetve az orvosokig sok lelkes ember ír bele, akik szívügyüknek tekintik a nyelvet. Magyarhon az egyetlen a világon, ahol az orvosi nyelvnek ilyen periodikája van!
– Amikor létrejött a folyóirat, úgy fogalmaztam – mondja a szerkesztő –, hogy nyomtatott nyilvánosságot kaptunk, melynek során bárki javasolhat, írhat, véleményt mondhat. Kezdetben sok kérdés hangzott el a helyesírással kapcsolatban. A gyakorlatban ugyanis kikristályosodtak azok az elvek az orvosi nyelvben, amelyek megváltoztatása gondot okoz az orvos íróknak és a szerkesztőknek.
Néhány éve Bősze doktor gondolt egy nagyot, és írt az egyetem vezetőségének, hogy az orvosi nyelvet egyetemi tantárggyá kellene tenni – és a vezetőség elfogadta a javaslatot. Először csak szabadon választható tantárgy lett a régi speciális kollégiumok mintájára, de a professzor nem érte be ezzel. „Valójában akkor lenne a tárgynak foganatja – fogalmazott egy későbbi levelében –, ha a választható tantárgyak sorába léphetne.” És megvalósult ez is. Ma a kötelezők (anatómia, élettan stb.) mellett egy sor tantárgyat választhat a hallgató, de valamelyikre mindenképpen voksolnia kell. Ezek közé került be pontértékű tantárgyként az orvosi nyelv, amelyet az egyetem bármely karának és évfolyamának hallgatói felvehetnek – kizárólag Magyarországon. A féléves kurzusokra általában kétszáz hallgató jelentkezik, majd ebből a tantárgyból vizsgázik.
Nemrég Bősze Péter (felesége ötleteit és javaslatait figyelembe véve) megszerkesztette az orvosi nyelv tankönyvét is, amely tartalmát és kiállítását tekintve a legjobb és legszebb egyetemi tankönyvek közé tartozik.
Négy tematikus egységre bomlik: az első rész nyelvi ismereteket tárgyal, a második az orvosi nyelvvel foglalkozik, érintve az európai orvoslás és orvosi nyelv születését, fejlődését, a harmadik rész a tudományos tevékenységről szól, az utolsó pedig nyelvhelyességi és helyesírási szabályokat ad közre.
– Magyarországon 1823-ban hangzott el az első magyar nyelvű tanszékfoglaló – említi Bősze doktor –, Bugát Pál 1825-től oktatott magyarul orvostudományt, miközben 1846-ig részben latin, majd hivatalból német nyelven tartották az előadásokat. A magyar nyelvű oktatást 1860-ban vezették be. Bugát közel két évtizedes nyelvészeti munkájának gyümölcse, a Természettudományi szóhalmaz negyvenezer szót tartalmaz. De szavainak csak kisebb része ment át a köztudatba. Műtő szavunk például az ő találmánya. Megjegyzem: egy magamfajta értelmiségi két-három ezer szót használ… A szaknyelv építi a köznyelvet, elválaszthatatlan tőle, kölcsönösen hatnak egymásra. És az is igaz, hogy nincs magyar orvostudomány magyar orvosi nyelv nélkül. Minden szakma kiműveli a szókészletét: szakkifejezéseket, fogalmakat, meghatározásokat, egyszóval a maga tolvajnyelvét. A nyelvújítás valójában a szaknyelvek megújítását jelentette. Napjainkban molekuláris biológiai fordulatot él át az orvostudomány, és ez a folyamat tovább írja a nyelvet. Rengeteg angol szó és kifejezés áramlik a magyar orvosi nyelvbe. Ezeknek a magyarítása az egyik fontos tevékenységem. A másik az, hogy az angol szavak magukkal hozzák az angol mondatszerkesztést és gondolkodást, ami szintén veszélyforrás. Régi vágyam, hogy megszerkesszek egy modern orvosi értelmező szótárt, amelyre nagy szükség lenne idehaza.
origo.hu
Mit tudunk eddig a Lakatos Márk-féle pedofilbotrányról?
