Tudós-politikus, államférfi távozott

Csendes tiszteletadás. Gyászlobogókat tűztek ki a Köztársasági Elnöki Hivatal és az Országház épületére Mádl Ferenc halála miatt. A Sándor-palotánál csendes megemlékezést tartott tegnap este Schmitt Pál államfő. A budavári sikló oldalánál lévő bejárat előtt a volt köztársasági elnök gyászkeretes fényképét tették ki egy asztalra, mellette két gyertyát, a nemzeti lobogót és egy csokor virágot helyeztek el. A megemlékezés helyszínén katonák állnak díszőrséget. Miután Schmitt Pál a nemzetiszínű zászlóra feltűzte a gyászszalagot, elsőként írt be a volt államfő részvétnyilvánító könyvébe. A köztársasági elnök annyit mondott: „Mély megrendüléssel vettem tudomásul Mádl Ferenc halálát. Ő nemcsak az elődöm, hanem példaképem és barátom is volt. Nagyon sokat segített a munkámban.” Utódja, Sólyom László és Kövér László házelnök is tisztelgett a volt államfő előtt. Mádl Ferenc temetéséről később intézkednek. Csendes megemlékezésre ma reggel nyolctól este kilenc óráig van lehetőség a Köztársasági Elnöki Hivatal előtt. (T. P.)

Fotó: nagy béla

Nyolcvanegyedik életévében tegnap elhunyt Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója, korábbi művelődési és közoktatási miniszter. Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal társadalmi kapcsolatokért felelős hivatalvezetője az MTI-vel azt közölte: „Mádl Ferenc vasárnap nem sokkal 13 óra után megtért Teremtőjéhez”.
Mádl Ferenc a rendszerváltozás után vállalt közéleti szerepet. Az MTI összeállítása szerint 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete, közreműködött a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, s külön megbízás alapján a kormányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szervezetekben. 1993–94-ben művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. Eközben négy éven át a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt. Miniszteri munkásságában hangsúlyos szerepet játszott a hazai oktatásügy és a tudományos kutatás új, korszerű kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakítása.
1995-ben az ellenzéki MDF–KDNP– Fidesz köztársaságielnök-jelöltje volt. Az Országgyűlés 2000. június 6-án, a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként választotta a Magyar Köztársaság elnökévé, tisztségébe 2000. augusztus 4-én iktatták be, s öt évig volt államfő. Mádl Ferenc 1931. január 29-én született Bándon. 1955-ben szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogtudományi karán, majd a Strasbourgi Egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán vett részt posztgraduális képzésen. 1956-ban az MTA Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ugyanott, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Akadémiai állása mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgári jogi és nemzetközi magánjogi tanszékének oktatójaként működött docensként. 1973-ban nevezték ki egyetemi tanárrá, majd az intézmény Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, emellett a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője lett. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor.
1964-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, tíz év múlva pedig akadémiai doktori értekezését. A hetvenes évek végén tagja lett az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának, néhány év múlva pedig a Tudományos Minősítő Bizottság titkárává nevezték ki. Közben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. A nyolcvanas évek derekán és végén a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, az Európai Akadémia, illetve az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába, majd a Szent István Akadémia tagjává vált.
Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken. Szerkesztőbizottsági tag volt az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica folyóiratoknál és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságába is bekerült. Fő kutatási területei a nemzetközi gazdasági jog, az Európa-jog és a nemzetközi összehasonlító magánjog voltak. Magyarország uniós csatlakozásakor segített a jogi keretek kidolgozásában, elsősorban a jogharmonizáció területén. A kilencvenes évek végén a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként is tevékenykedett, emellett az első Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt. Több rangos kitüntetés és elismerés birtokosa. Visszavonulása után az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritálta, és díszdoktori címet adományozott számára. Megkapta a Széchenyi-díjat, az Akadémiai Díjat, a francia Becsületrendet, a Magyar Örökség Díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, a Jean Monnet Alapítvány Európáért Aranyérmét, a Budapest díszpolgára kitüntetést. Számos hazai és külföldi egyetem díszdoktora.
Mádl Ferencnek a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgári címét adományozta, amelyet június 19-én adtak volna át.