Afganisztán: demoralizáló veszteségek

Idén eddig mintegy száz fővel kevesebb veszteséget szenvedtek el a nyugati intervenciós erők Afganisztánban, mint az eddigi legvéresebb év, a tavalyi első nyolc hónapjában. A veszteségek és azoknak a háború menetére gyakorolt hatása azonban távolról sem csak a szomorú számoktól függ.

Bár az amerikai csapaterősítések visszavonásának megkezdésével immár kevesebb külföldi katona állomásozik Afganisztánban, mint a csúcsot jelentő 140 ezer fő, az elmúlt időszak harcainak intenzitását szokás volt nyugati részről azzal indokolni, hogy a megnövelt jelenléttel olyan – többször az ellenállók által ellenőrzött – területekre is sikerült eljutni, ahová az intervenció korábbi évei alatt sohasem. Ezért is fontos számukra, hogy a veszteségek nagysága viszont csökkenő tendenciát mutat. Míg 2010-ben augusztussal bezárólag a nemzetközi erők 490 katonája esett el, addig tegnapig idén „csak” 388. A legutolsó öt katonával az ellenállók egy rögtönzött robbanóeszköze (IED) végzett az ország déli részén.
Ám a számok nem adják vissza a teljes képet, hiszen arról is szó van, hogy a felelősségátadás folyamatának lassúsága ellenére az afgán biztonsági erők egyre nagyobb arányban vesznek részt a harcokban – és súlyos veszteségeket is szenvednek: június 22. és július 22. között például csak a hadsereg 109 embert veszített.
Szintén árnyalja a képet, hogy miként kerül sor a veszteségekre. Roppant demoralizáló hatása van az egyetlen eseményhez kötött nagy veszteségnek, mint például a múlt szombati helikopterlelövés, amely harminc amerikai és nyolc afgán katona életébe került, s amely a háború legsúlyosabbja volt. Az Oszama bin Laden likvidálásáért felelős amerikai haditengerészeti elitkommandó, a SEAL soraiból is áldozatokat követelő, Vardak tartományi tragédiában utólag néhányan iráni szálakat véltek felfedezni, bár valószínűleg az ellenállóknak egyszerűen csak szerencséjük volt egy, a gépet szó szerint kettévágó rakétagránát találatával. Szerdán mindenesetre a nemzetközi erők bejelentették, hogy megölték annak a tálib szakasznak a tagjait, akik végrehajtották a sikeres akciót. Az ellenállás legerősebb frakciója természetesen cáfolta az állítást.