Latakia Szíria nyugati kapujaként működik. A Földközi-tenger partján fekvő város mellett van Szíria legszebb strandja, a bevásárlóutcákon a nyugati világmárkákat lehet megvenni. Szíria számára Latakia az „édes élet” szinonimája, így a mostani támadások szellemi szempontból is mérföldkőnek számítanak, hiszen Damaszkusz – ha hinni lehet a híradásoknak – épp ezt a gyöngyszemet lövi szét. Latakia más szempontból is érdekes, hiszen ez Basár el-Aszad elnök számára teljes mértékben hazai pálya, ez ugyanis a szíriai alaviták központja, akikhez az elnök családja is tartozik. Latakia a rövid életű (1923–1937) Alavita állam fővárosa is volt, amikor a franciák mandátumterületeként működött az ország, s bár az elzárkózás már rég a múlté, Latakia lakóinak több mint 80 százaléka a síita mozlimok egyik szektájának tekinthető alavita. Szíriában Basár el-Aszad 1970-ben ragadta magához a hatalmat, egy évre rá pedig elnökké választották annak ellenére, hogy az akkori alkotmány ezt kizárólag a szunnita mozlimoknak tette lehetővé. Az alkotmányt megváltoztatták, onnantól az állt benne, hogy az elnök vallása muzulmán, ezt heves tüntetések közepette fogadta csak el a lakosság, amelynek 74 százaléka szunnita. Alaviták irányítják a hadsereget és a hírszerzést, így nagyon befolyásos lett a kisebbségi szekta az alavita elnökök segítségével, de a polgári kormányzat és az üzleti élet általában a szunniták kezében van.
Latakiában 1999-ben volt már egy lázadás, akkor a régi elnök. Háfez el-Aszad és öccse, Rifát közötti harcoknak esett áldozatul több száz ember. A sikertelen puccskísérletéről, valamint az 1982-es hamai vérengzésről ismert Rifát akkor már Londonban élt, de sok rokona és híve lakott Latakiában. A kormány akkor is kíméletlen erővel leverte a tüntetést, az érintetteket elfogta, Rifát kapcsolatait szétzúzta. Az öntörvényű egykori alelnök ma is Londonban él.
origo.hu
Két, Kádár-kegyenc unoka akar minket tönkretenni
