Mi is pontosan a gendertudomány?
– A társadalmi nem (angolul: gender) azoknak a tulajdonságoknak és viszonyoknak az öszszessége, amelyeket a biológiai nem (angolul: sex), vagyis az a nem, amellyel születünk, nem alapoz meg, hanem a szocializáció során sajátít el az egyén. Ez a megkülönböztetés a feminista elméletalkotás terméke. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a nemek közötti különbségek egy része mesterségesen alkotott. Az, hogy a természet és a kultúra milyen mértékben járul hozzá ezekhez a különbségekhez, örök vita tárgya. A ma uralkodó nézet szerint a nemek között vannak biológiai különbségek, viszont a nemi szerepek olyan mérvű szétválását, amelyik a társadalomban tapasztalható, a biológiai különbségek nem indokolják. A gendertudomány elméleti alapjait a feminizmus fektette le. A gendertudomány a világ nemek szerinti megosztottságának okait vizsgálja, ehhez maga is létrehoz saját elméleteket és módszertant, de felhasználja más tudományterületek módszertanát is. A történelemtől kezdve a genetikáig bármit lehet gender-, vagyis női szemszögből vizsgálni. A feminizmusnak három hulláma volt: az első az úgynevezett szüfrazsettmozgalmakhoz köthető, fő célkitűzése a nők oktatáshoz, munkavállaláshoz és egyéb gazdasági jellegű jogokhoz való hozzáférésének biztosítása mellett elsősorban a női választójog kiharcolása volt, főként Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ez a harc az első világháború után sikeresen lezárult, Magyarországon viszont csak 1945 után szavazhattak a nők cenzus nélkül, a férfiakkal egyenlő feltételekkel. A feminizmus második hullámának az volt az előzménye, hogy a második világháború során – amikor tömegesen vitték el katonának a férfilakosságot – a nők rengeteg munkakört kénytelenek voltak betölteni helyettük. Amikor a háború elmúltával vissza akarták kényszeríteni őket hagyományos szerepeikbe, már nem akartak visszamenni. A hatvanas évekre egyre több társadalmi mozgalom indult, amely kritizálta a fennálló társadalmi rendet. A diákmozgalmak, a természetvédelem, a vietnami háború elleni békemozgalmak… A feminizmus tulajdonképpen ezek közül egy, hiszen ekkor már kiderült, hogy a jogi egyenlőtlenség nem elég a nemek közötti egyenlőtlenség megszüntetéséhez. Abban közös volt valamennyi, hogy a kapitalista termelési mód által meghatározott hierarchikus társadalmi viszonyokat kritizálták.
– Mennyire volt egységes a feminizmus?
– A mozgalom már ekkor többféle elméleti irányzatot igyekezett alkalmazni a nők helyzetére. Ezek abban egyetértettek, hogy a nemek között egyenlőtlenség van, de az egyes irányzatok képviselői mást gondoltak arról, hogy pontosan miben nyilvánul meg ez az egyenlőtlenség. A marxista feminizmus szerint nőket a munkán keresztül zsákmányolja ki a kapitalista rendszer, a liberális feminizmus pedig az esélyek egyenlőségét tartotta a legfontosabbnak. Vagyis egységes feminizmus nincs, csak feminizmusok vannak. A pszichoanalitikus feminizmus úgy vélte, hogy amíg a lányok azonosulnak az azonos nemű anyával, a kisfiúk hozzá képest ellentétesen határozzák meg magukat. Ezzel magyarázták a felnőtt emberek közismert tulajdonságait, hogy a nők a kapcsolataikon keresztül határozzák meg önmagukat, a férfiak pedig a másoktól való elhatárolódáson keresztül. A radikális feministák sokkal tovább mentek: szerintük a szex és a termékenységük kisajátítása révén zsákmányolják ki a férfiak a nőket.
– Eljutott ebből bármi is a vasfüggöny mögé?
– Míg Nyugat-Európában a feminizmus alulról szerveződött, a kommunista országokban az volt az elképzelés, hogy az állam fogja a nőket emancipálni. A nőket berakták férfiszerepbe, de a férfiakat nem rakták női szerepbe, nem várták el, hogy segítsenek a háztartásban és a gyereknevelésben, ezért jelentkezett komoly társadalmi feszültségként az, amit a nők második és harmadik műszakjának neveztek. És míg keleten kötelező volt a teljes foglalkoztatottság, nyugaton éppen az volt a feministák legnagyobb gondja, miként tudnák elfogadhatóvá tenni, hogy a nők is dolgozhassanak. Magyarország szerencsésnek mondhatta magát abból a szempontból is, hogy nálunk volt kiépült óvodai, bölcsődei rendszer, ami nyugaton nem állt rendelkezésre. A rendszerváltozás óta komoly visszarendeződés tapasztalható: 2010-ben a húsz és 64 év közötti magyar nők 55 százaléka dolgozott, e téren utolsók vagyunk az unióban. A kutatási területem a nők helye a tudományos életben. Itt egyértelmű különbség van a volt szocialista országok meg a nyugati országok között, ugyanis nálunk a szocializmus éveiben természetes volt, hogy egy nő lehet matematikus vagy biológus, sőt kell is, hogy legyen. A mai napig érezhető a kelet-európai nők ambíciója, hogy mernek és akarnak ilyen pályákra menni, viszont a nők és a férfiak közötti fizetési különbség még mindig nagyon is létezik.
– A nagy különbség a két adat között abból adódik – szerintem –, hogy a nők többségének esze ágában sincs napi tizenhat órát főnökösködni.
– Miért nem akarnak? Nyilván azért nem, mert maszkulin munkakultúrában az ember nem vágyik főnökszerepre, mert nem így szocializálódott. De aki vezető beosztású, esetleg politikusnő akarna lenni, az sem tud, mert a diszkrimináció ezernyi gátját érzi. Ha meg az a válasz, hogy azért nem akarnak vezető beosztást a nők, mert akkor nem marad idejük a családjukat ellátni, akkor meg én is kérdezek: miért is nekik kell ellátniuk a családjukat?
– Az ember azért szül gyereket, hogy törődjön vele.
– És a férfinak miért van gyereke? Egyébként a bérkülönbségnek csak egy része magyarázható azzal, hogy a nők általában alacsonyabb beosztásban dolgoznak. Azonos feltételek mellet is tizenöt százalékkal kevesebbet keresnek a nők a versenyszférában, és nyolc százalékkal alacsonyabb a fizetésük az állami szférában. Ha a nemek között különbséget teszünk, azzal az a probléma, hogy ráépül a nemek közötti egyenlőtlenség. Erre a problémára kétféle feminista válasz van. Az egyik azt mondja, hogy a női tulajdonságoknak, a női gondolkodásmódnak kellene nagyobb presztízst biztosítani. De ennél talán erősebb az az irányzat, amelyik azt mondja, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek eltörléséhez a nemek közötti különbségeket kellene eltüntetni.
– És ettől boldogabb lenne a világ?
– Nagyon személyes dolog, hogy mit nevezünk boldogságnak, de ha az egyenlőtlenség minden formája visszaszorul, boldogabb lesz a világ. A mindennapi életben is látszik, és tudományos kísérletek is bizonyítják, hogy a szülők másképp bánnak a fiú- és a lánycsecsemőkkel. Ha a lány csak lányjátékokat kap, nem tud fiús dolgokat játszani, és mire az óvodába kerül, már kialakulnak benne a nemi sztereotípiák. Annyira át van ezzel itatva az egész világunk, hogy nagyon nehéz küzdeni ellene – ám legalább meg kéne próbálni.
– De miért? Az én négy és fél éves lányom soha rá se nézett a testvérei fiújátékaira, viszont minden este betakargatja a babáit, mesél nekik, elaltatja őket. Minden porcikámban azt érzem, hogy ez így van jól.
– A nemi sztereotípiák szerinti nevelés azért veszélyes, mert ez alapozza meg a munkaerő-piaci szegregációt. A nők és a férfiak közötti keresetkülönbségnek nemcsak az az oka, hogy a nők nehezebben jutnak vezető pozícióba, illetve kisebb fizetést kapnak, hanem az is, hogy a nők az egy-két évtizedes nemi szocializáció miatt eleve olyan, elsősorban segítő szakmákat, tipikus női foglalkozásokat választanak, ahol alacsonyabb a fizetés. A nemi szocializáció arra neveli a kislányokat, hogy a gyengédséget vagy jó kommunikációs képességet igénylő munkák felé forduljanak, vagy éppen otthon maradjanak. Így tehát ezekkel a sztereotípiákkal a nők munkaerő-piaci szegregációját erősítjük meg.
– A férfi- és női szerepek minden korban és minden kultúrában szétváltak. Nem az a természetes?
– Mit értünk azon, hogy természetes?
– Az állatvilágban is másképp viselkednek a hímek és a nőstények!
– Az emberek nem állatok!
– De vannak ösztönös késztetéseik.
– Minden kultúrában van valamiféle nemek közötti szerepmegosztás, de ennek a tartalma kultúránként változik, vagyis csak a megosztás ténye univerzális, de az már nem, hogy mi tartozik a szerepekhez. A közhiedelemmel ellentétben a nemek közötti különbségekről szóló elméletek tudományosan nagyon kevéssé megalapozottak, még ha a mindennapi tapasztalatok látszólag alátámasztják is őket. Nemrég egy amerikai konferencián a férfiak jobbak a matematikában és a tájékozódásban tétel cáfolatáról hallgattam előadást. Mára bátran és tudományosan megalapozottan kijelenthetjük, hogy szülésen és szoptatáson kívül nincs semmi olyan a világon, amire csak az egyik vagy a másik volna képes.
– A genderelméletek közül a legfurcsább az úgynevezett queerelmélet, amely úgy tűnik, a teljes összemosása annak, hogy ki a fiú és ki a lány.
– A feminizmus harmadik hulláma abban különbözött a másodiktól, hogy végképp sokféle és sokszínű lett, bizonyos dolgokban egészen mást gondolnak egyes csoportok. Ezek közül az elméletek közül egy a queer. A szó jelentése eredetileg „furcsa, különös, szokatlan”. Minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális. A queer esetében arról van szó, az a felismerés van mögötte, hogy a hagyományos munkamegosztáson alapuló társadalomnak bizonyos típusú emberekre van szüksége, és ezeket az embereket ki is termeli.
– Például?
– A nemek szerinti társadalomban a heteroszexuális emberek kitermelése kötelező. A biológiai nemet, a gendert és a szexuális orientációt sokáig egységnek tekintették, a queerben viszont ennek mindenféle kombinációja elfogadott. A queer az a személy, aki az elvárttól eltérő személyisége és szexualitása révén protestál a társadalmi rend ellen. A napjainkban születő meleg-leszbikus elméletek általában megkérdőjelezik az uralkodó orvosi és pszichiátriai homoszexualitás-képet, vagyis azt mondják, hogy a szexuális orientációnk is választható, nincs biológiailag meghatározva, semmiféle génhez nem köthető. A mai meleg szubkultúra színessége viszont lehet vonzó és vállalható életforma is akár. A queerelméletek lebontják a leszbikus és meleg identitásokat övező sztereotípiákat, és megkérdőjelezik a leszbikus és meleg kategóriákat, helyettük bevezetve a nemi és szexuális határokat elmosó queer elnevezést. A homoszexualitás minden társadalomban jelen volt, de a meleg ember mint személyiségminta csak újabban vált önálló identitássá. Míg a régi idők homoszexuálisai minden szerepükben férfiak maradtak, és nyilván feleségük is volt, addig ma lehet egy embernek más a születési, a társadalmi és a szexuális neme, ezeket szabadon kombinálhatja.
– Ha a szexuális orientáció választható, az megdönti azokat az elméleteket, hogy eleve elrendelt dolog volna, amelyet a meleg szülők sem tudnak befolyásolni?
– Nem értem, miért baj, ha valaki ezt a fajta szexualitást választja?
– Hiába a feminizmus akárhány hulláma, a nők még mindig önként és dalolva maradnak bántalmazó kapcsolatokban, sőt elnézik azt is, ha a gyerekeiket kínozza a társuk.
– Az ilyen esetekben a nők az áldozatok és nem elkövetők, szerintem az agresszor felelősségét kellene feszegetni, aki az esetek 95 százalékában férfi. Nem véletlenül volt a feminizmus második hullámának jelmondata, hogy ami személyes, az politikai, hiszen a magánéletben érezhető legjobban az elnyomás és a nemek közötti egyenlőtlenség. Így tehát a magánéletben semmit sem lehet ráhagyni az emberekre azzal a felkiáltással, hogy ők tehetnek róla, mert van társadalmi nyomás, amely rossz irányba terelte és tereli a magánélet eseményeit is. Sokan vannak, akik feljelentést tesznek, de nem törődnek velük, mint ahogyan a nemi erőszak és a zaklatás áldozataival sem. Az a társadalmi norma, hogy a férfiak agresszívak, a nők meg szelídek és kedvesek, és ilyen módon elfogadhatóak, olyan mélyen be van ágyazva a közgondolkodásba, hogy ez lehet a családon belüli erőszak alapja.
– A nők egyáltalán nem szelídek és kedvesek.
– Mégis ritkábban szúrják le vasvillával az élettársukat, mint fordítva.
– Inkább halálba szekálják, hajléktalanná teszik.
– Azok az atrocitások, amelyek a nőket érik, meg vannak alapozva a kultúrában és a társadalmi gyakorlatban, nem egyedi esetek. A feminizmusnak az a nagy érdeme, hogy ezt úgy látja, mint egy rendszert. Ugyanez a helyzet a szexuális zaklatással, amelyre szintén mondhatjuk, hogy miért hagyja a nő, de közben nincs meg a büntetőjogi következménye, és a társadalom is cinkos, nem illik szóvá tenni.
– Ez nem igaz az egész társadalomra, engem soha egy férfi sem akadályozott, nem molesztált, és atrocitásokat sem kellett elszenvednem tőlük, az apámnak és a férjemnek köszönhetően egész életemben érzelmi, anyagi és szociális biztonságban éltem, a gyerekeimmel együtt.
– Nyilván vannak előnyei a férj nyújtotta biztonságnak is, ez is lehet egy választás.
– Vajon megvalósul egyszer a nemek közötti teljes egyenlőség?
– Elég csak arra gondolni, hogy a XX. században mekkora utat tettek meg a nők, és száz év alatt mennyire megváltoztak a nemi szerepek. Hiszem, hogy ez megállíthatatlan folyamat.
origo.hu
Orbán Viktor: Baja is megcsinálja - fotók
