Izland baja nem a miénk

A magyar labdarúgó-válogatott szerdán este önbizalom-növelő módon 4-0-ra legyőzte Izlandot. Barátságos mérkőzésen – tegyük hozzá. A sikert helyén kell kezelni, mindenesetre az már ne Egervári Sándor csapatának a hibája legyen, hogy az ellenfél csupán ennyire volt képes.

2011. 08. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szinte mindenki arra szeretne választ kapni, mit is ér az Izland feletti – sorrendben Koman, Rudolf, Dzsudzsák, Elek góljával kivívott – 4-0, mekkora eséllyel lépünk majd pályára szeptember 2-án Svédország ellen az Eb-selejtezőn. Felütésképpen érdemes lejegyezni a magyar szövetségi kapitány gondolatait.
– Nem szeretem azt a megjelölést, hogy felkészülési mérkőzés. A válogatottban minden találkozó fontos értékmérő. Most helytálltunk, magabiztos győzelmet arattunk – jegyezte meg Egervári Sándor.
Így igaz, legyen bár barátságos a meccs, soha, senki sem lép úgy pályára, hogy ki szeretne kapni. Legfeljebb annyi idekívánkozik, hogy a tétmérkőzéseknek más a hangulatuk, és a mieink hajlamosak arra, hogy olyankor valós tudásuknál kevesebbet nyújtsanak. Szerdán erre az izlandiak szolgáltattak példát.
– Kétségtelen, ennél többre számítottunk az ellenfelünktől, de hát minden csapat annyit játszik, amennyit engednek neki. Mi most ennyit engedtünk az izlandiaknak, akik a közelmúltban az Európa élvonalához tartozó dánoktól csak
2-0-ra kaptak ki – szögezte le a magyar kapitány.
S azt se felejtsük el, a magyar válogatott az elmúlt húsz évben Izland ellen is vívott felettébb izgalmas találkozókat. 1992 és 1995 között zsinórban háromszor is kikapott tétmérkőzésen (kétszer vb-, egyszer Eb-selejtezőn) a szigetországi együttestől, majd Lothar Matthäus irányításával mindkétszer csak 3-2-re nyert ellene. Ehhez képest a szerdai 4-0 üdítő, pedig az izlandiaknál már nem csupán bálnavadászok és kamionsofőrök szerepelnek, a pár éve még a Chelsea-t, majd a Barcelonát erősítő Gudjohnsenen kívül is akadnak jegyzett labdarúgóik. Megkérdeztük az izlandi szövetségi kapitányt, szerinte az elmúlt években ők estek-e vissza, vagy a magyarok jöttek fel. Ólafur Jóhannesson kitérő választ adott, azt ecsetelve, most már nem állnak be védekezni, megpróbálnak játszani. Ebből szerdán nem sok minden köszönt vissza. Sokkal inkább úgy tűnt, mintha az izlandiak fásultan játszottak volna.
A magyar válogatott biztató teljesítményének a magyarázatát abban kereshetjük, hogy egészséges versenyszellem uralkodik a csapaton belül, különösen annak ismeretében, hogy a svédek ellen Juhász Roland és Vanczák Vilmos eltiltás miatt nem szerepelhet. Koman Vladimir és Rudolf Gergely ezen- felül nyilván azért is iparkodott, mert még nincs – új – csapata, és aligha az olasz másodosztályban tervezi a jövőjét. Rajtuk kívül Korcsmár Zsolt játéka volt kellemes meglepetés, első válogatott fellépése alkalmával jól helytállt. Legfeljebb az nyugtalanító kissé, hogy a második félidőben Korcsmár és Juhász jobban megértette egymást a védelem tengelyében, mint az elsőben Korcsmár és Lipták. Márpedig a svédek ellen az utóbbi felállás a valószínű.
Izland ellen nem lehet felkészülni a svédekre – állítják a fanyalgók, s igazuk van. De azt árulják el, mi a tuti módszer! Nincs olyan. Nyertünk 4-0-ra, ebből játékos, szurkoló egyaránt táplálkozhat. Ibrahimovic klasszisát szakmailag úgysem tudjuk ellensúlyozni. A futballt azonban nem csak lábbal és fejjel, szívvel is játsszák.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.