Kétszer is kijózanítva

Miközben a fél ország – joggal – háborgott azon, hogy női kézilabda-válogatottunk júniusban elbukta a németekkel szembeni vb-selejtezőt és ezzel együtt minden bizonnyal a londoni olimpiai részvétel lehetőségét is, a közelmúltban minimális visszhang nélkül zárult két, ugyancsak kijózanító eredményt hozó korosztályos világverseny.
Pontosabban a három közül az időrendben első, a június végi U17-es Európa-bajnokság Csehországban még sikerként is értékelhető, hiszen a magyar lányok negyedikek lettek, de ebben az életkorban másutt még sokkal inkább képzés zajlik, nem versenyeztetés. Nem úgy a férfi U21-es kategóriában, ahol a július 17–31. között rendezett görögországi világbajnokságon fiaink a 17. helyen végeztek. A csoportban három iszonyatos verést kaptak (a spanyolok 33-19-re, a portugálok 32-21-re, a svédek 40-17-re nyertek), majd a 16 közé jutásért 35-29-re a sehol nem jegyzett Iránnal szemben is alulmaradtak. Az alsóházban aztán hoztak két mérkőzést, de Rosta István vezetőedző joggal jelentette ki: „Az utánpótlás terén a világ nemhogy elment mellettünk, hanem már régóta előttünk robog. Elsősorban fizikális hátrányban voltunk, nem volt meg a kellő gyorsaság, dinamika, állóképesség a csapatban.”
Mindezt akár ugyanezekkel a szavakkal valószínűleg Gyurka János is elmondhatná, az általa trenírozott U19-es női alakulat ugyanis 14. lett a 16 csapatos kontinensviadalon. A vasárnap Hollandiában befejeződött Eb-n a mieink a horvátok elleni döntetlen (és természetesen a dánoktól kapott verés) miatt szorultak ki a nyolcból, ám háromszor a 9–16. helyért vívott találkozókon is kikaptak, csupán az ukránokat gyűrték le. A kerettagok közül Klivinyi Kinga, Hornyák Dóra és Szekerczés Luca a hazai mezőnyben már többnek is számít, mint ígéretnek, de egyrészt a nemzetközi porondon az ő lehetőségeik is behatároltak, másrészt egyértelmű, hogy a magyar utánpótlás-nevelés képtelen egy korosztályban kiállítani egy kezdőhetesre való komoly játékost.
A januári svédországi vb-n bravúrral szereplő felnőtt férfi válogatott gerincét már a 2005-ös junior-vb bronzérmesei adták, mint ahogyan az előző évtizedben is a 2001-es női junior-vb ezüstérmesei vitték a szakágban a prímet. Mindezek figyelembevételével kijelenthetjük, hogy a nyári korosztályos viadalokon magunk előtt láttuk a jövőt – és leszámolhatunk hiú ábrándjainkkal.