Kétszer is kijózanítva

Munkatársunktól
2011. 08. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miközben a fél ország – joggal – háborgott azon, hogy női kézilabda-válogatottunk júniusban elbukta a németekkel szembeni vb-selejtezőt és ezzel együtt minden bizonnyal a londoni olimpiai részvétel lehetőségét is, a közelmúltban minimális visszhang nélkül zárult két, ugyancsak kijózanító eredményt hozó korosztályos világverseny.
Pontosabban a három közül az időrendben első, a június végi U17-es Európa-bajnokság Csehországban még sikerként is értékelhető, hiszen a magyar lányok negyedikek lettek, de ebben az életkorban másutt még sokkal inkább képzés zajlik, nem versenyeztetés. Nem úgy a férfi U21-es kategóriában, ahol a július 17–31. között rendezett görögországi világbajnokságon fiaink a 17. helyen végeztek. A csoportban három iszonyatos verést kaptak (a spanyolok 33-19-re, a portugálok 32-21-re, a svédek 40-17-re nyertek), majd a 16 közé jutásért 35-29-re a sehol nem jegyzett Iránnal szemben is alulmaradtak. Az alsóházban aztán hoztak két mérkőzést, de Rosta István vezetőedző joggal jelentette ki: „Az utánpótlás terén a világ nemhogy elment mellettünk, hanem már régóta előttünk robog. Elsősorban fizikális hátrányban voltunk, nem volt meg a kellő gyorsaság, dinamika, állóképesség a csapatban.”
Mindezt akár ugyanezekkel a szavakkal valószínűleg Gyurka János is elmondhatná, az általa trenírozott U19-es női alakulat ugyanis 14. lett a 16 csapatos kontinensviadalon. A vasárnap Hollandiában befejeződött Eb-n a mieink a horvátok elleni döntetlen (és természetesen a dánoktól kapott verés) miatt szorultak ki a nyolcból, ám háromszor a 9–16. helyért vívott találkozókon is kikaptak, csupán az ukránokat gyűrték le. A kerettagok közül Klivinyi Kinga, Hornyák Dóra és Szekerczés Luca a hazai mezőnyben már többnek is számít, mint ígéretnek, de egyrészt a nemzetközi porondon az ő lehetőségeik is behatároltak, másrészt egyértelmű, hogy a magyar utánpótlás-nevelés képtelen egy korosztályban kiállítani egy kezdőhetesre való komoly játékost.
A januári svédországi vb-n bravúrral szereplő felnőtt férfi válogatott gerincét már a 2005-ös junior-vb bronzérmesei adták, mint ahogyan az előző évtizedben is a 2001-es női junior-vb ezüstérmesei vitték a szakágban a prímet. Mindezek figyelembevételével kijelenthetjük, hogy a nyári korosztályos viadalokon magunk előtt láttuk a jövőt – és leszámolhatunk hiú ábrándjainkkal.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.