Önkritikát kioktatás helyett

A reménytelenség libikókája avagy új politikát, társadalmi kiegyezést! címmel Szili Katalin írása (Magyar Nemzet, augusztus 5.) engem nagyon megbotránkoztatott.
„Hazánk több mint két évtizeddel a rendszerváltás után nagyon nagy bajban van. Társadalmunk képe piramishoz hasonlít. Felül a boldog kevesek, alul a tengődők sokasága, a végzetes mélyszegénységben élőktől kezdve a lecsúszástól nap mint nap rettegőkig. A rendszerváltás eddigi menete a középosztály elvékonyodásának, a nyomor megvastagodásának története. Napi túlélésért vagy szinten tartásért küzd társadalmunk mintegy kétharmada. A politikai szabadság íze sokak szájában megsavanyodott, mert a biztonság, a kiszámíthatóság elvesztése tapad hozzá. Akinek nincs munkája vagy aki nem tud a munkájából megélni, otthonát elveszíti, hiába szabad, az jól látható rabtartó nélkül is rabnak érezheti magát” – és így tovább, ebben a stílusban és hangszerelésben.
Én szégyellem magam Szili helyében ezért az írásért. Megírom az okát, hogy miért szégyellem magam: mert ő is közrejátszott abban, hogy országunk és ez a szegény magyar nép ilyen szegénységben van. Mert akkor, amikor Szili Katalin volt az MSZP-s házelnök, az ő szavazatán múlott, hogy Gyurcsány Ferenc miniszteri válaszát elfogadja az Országgyűlés 2003-ban. Ekkor hangzott el Gyurcsány hírhedt kifakadása, amit már kiabálva mondott az ellenzék felé fordulva, ahogy szokta: „Mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!” A fideszes kérdés Gyurcsány kétes eredetű meggazdagodására vonatkozott, és ekkor Szili látványosan Gyurcsány mellé állt. És akkor követte el élete legnagyobb hibáját. Nem gondolkozott el ezen, amikor az újságcikkét megírta? Hogy ezt miért tette? Vagy már elfelejtette? És vajon ki hordta össze az irdatlan nagy államadósságot, nem éppen Gyurcsány, miközben már miniszterelnök volt? Mit sem törődve, mi lesz a szegény néppel és az országgal, csak az ő zsebe tele legyen, a többiekkel együtt. Akkoriban nem olvastam Szilitől a fentiekhez hasonló, drámai hangvételű újságcikket! Szili eljátszotta a becsületét az ország népe előtt. Mert nem igaz, hogy a magyar olyan buta lenne, hogy mindezt elfelejtette volna.
Az, hogy az ország ennyire nagy bajban van, nem Orbán Viktor miniszterelnök hibája, hanem a szocialistáké, akik nyolc éven át kormányoztak. Gondolkodjanak el az emberek és mindenki, Szili is, hogy miket mondott Gyurcsány az őszödi beszédében: „Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Nekem megvan a teljes beszéde, szégyellje magát! Persze ehhez lelkiismeret is kellene, ami neki nincs, nem is volt soha. 82 éves parasztaszszony vagyok, már leírhatom: Gyurcsányt már régen felelősségre kellett volna vonni, és a többit is, országunk és a magyar nép tönkretevőit.
Ezt azért írtam, mert nem tudom és nem bírom lelkileg elviselni ennek a sok szegény embernek a fájdalmát és panaszát, amiket hallok a rádióban, tévében, főleg az újságokban. Még utólag eszembe jutott néhány gondolat. Szili Katalinnak nem jutott eszébe, hogy az írásába belevegye azt, hogy már megbánta tettét. Mert elsősorban bocsánatot kellett volna kérnie a magyar emberektől azért, hogy annak idején miért segítette elő annak az embernek a politikai túlélését, aki végül csődöt mondott és megbukott. Nem hiszem, hogy Szili amnéziás lenne. Sok szegény embert és nyugdíjas asszonyt hallottam a Vonalban című műsorban, akik azt kérték, hogy hová lehet küldeni, amit összerakott kis nyugdíjából, ötezer forintot, mert segíteni szeretné az országot az államadósság ellen. Volt például pap is, aki egymilliót ajándékozott az alapba. És sokan adtak, akik lelkükön érzik a nagy bajt. Nem tudom, hogy Szili tud-e erről a közadakozásról, mert ha tudna, akkor elsősorban ezekről is írt volna a Magyar Nemzetbe. Milyen szégyen, hogy egy 82 évesnek jutnak csak eszébe ezek a szörnyű dolgok…
Nagyon nehéz lesz helyrehozni a hibákat. Az előző Orbán-kormány még elég jó állapotban adta át az országot. Még Medgyessy is megdicsérte, hogy jó állapotban vette át, és aztán mit csináltak? Csak a hiteleket szedték össze, elképesztő pénzeket vettek fel, és hogy azok hova lettek, nem tudja senki. Mire költötték? Nincs felelős?
Kurucz Jánosné
Mogyoród