Összeállítás

Nézegetve a magyar–izlandi felkészülési futballmérkőzés előtt az újságokat, internetes lapokat, függetlenül az adott médium bulvár-, sport-, politikai vagy egyéb jellegétől, a legtöbb helyen komolyan foglalkoztak azzal, hogy négy-öt focistát miért nem válogat be Egervári Sándor szövetségi kapitány. Stieber Zoltán, Tőzsér Dániel, Vass Ádám, Feczesin Róbert neve merült fel a legtöbbször, illetve az, hogy rendszeres játéklehetőséget kapva klubjukban, mindenképpen ott lenne a helyük a magyar gárda keretében. A felvetések kapcsán a szakvezető megpróbálta elmondani a véleményét, de talán túl diplomatikusan tette, no és a kérdezők célja sem az volt, hogy hagyják magukat meggyőzni.
Pedig erős a gyanúm, tényleg teljesen felesleges nevezetteket behívni. Félreértés ne essék, eszünk ágában sincs Egervári fogadatlan prókátorának állni, s a jelenlegi kerettagokat sem kedveljük jobban, mint Tőzséréket. Egyszerűen az említett játékosok nem jobbak azoknál, akik jelenleg bizalmat kapnak, s a svédek elleni szeptember 2-i Eb-selejtező előre látható gondjait sem oldják meg. A védelemből eltiltás miatt biztosan hiányozni fog Juhász Roland és Vanczák Vilmos, de a nevezettek között nincs védő. A középpályások közül Gera Zoltán sérült, de miért pótolná őt a Bundesliga II-ből az I-be most nyáron igazolt, itt saját elmondása szerint sem biztos kezdő Stieber, a Bresciával a Serie A-ból kiesett Vass, vagy az eddigi válogatottbeli lehetőségeit rendre elpuskázott Tőzsér? S Feczesin, akit a Serie B-be adott kölcsön a klubja, miért mutatna jobb formát a csatársorban, mint mondjuk Rudolf Gergely?
Most nyilván jöhetne az ellenérv, hogy Egervári bizalmi emberei sem kapnak több-jobb lehetőséget klubjaikban, sőt, de a lényeget szinte észrevétlenül az imént írtuk le: bizalom. A szakvezető közvetlenül a kulcsfontosságú mérkőzés előtt nem szívesen kísérletezik – kivéve, amikor nem tud mást csinálni, ezért tette be Korcsmárt a védelem tengelyébe –, s azokban bízik, akikben eddig. S akik a múlt szerdai, Izland elleni 4-0-lal bizonyították játékkedvüket, elhivatottságukat: a támadók közül Rudolf, a középpályáról Koman, Dzsudzsák és Elek is szép gólt lőtt. Pont azok, akik „helyett” (kivéve tán Dzsudzsákot) követelték a mellőzötteket. Érdekes, ezután a mérkőzés után már egyik, korábban kritikus orgánum sem ismételgette, hogy mást kellett volna beválogatni…
Természetesen le lehet sajnálni az izlandiak magabiztos felülmúlását, mondván, a svédek százszor – de legalábbis a világranglistán bő száz hellyel – erősebbek náluk. Valóban így van. Ráadásul akad egy Zlatan Ibrahimovicuk, aki az Expressen című svéd lap szerint „a magyarok szemében maga a sátán”. De úgy is fogalmazhatunk, évek óta nem tudunk vele mit kezdeni. Volt (bal)szerencsém az Eb-selejtezők tavaly őszi nyitányán a stockholmi Rasunda Stadionban személyesen megtekinteni, úgy játszadozott a mieinkkel, mint apa a fiával. Miért fogná őt le jobban Vass, mint Vadócz? Miért hagyná ott gyorsabban Stieber, mint Koman? Ebből a szempontból teljesen mindegy, ki kerül a keretbe, illetve a pályára. Ha Ibrának lesz kedve játszani, végünk, ha nem lesz, netalán valamilyen ok miatt hiányzik, sem biztos a siker, mert papíron a svédek jobbak. Függetlenül Feczesintől.