Szánalmas viszonyítási szempont

A miniszterelnök tusnádfürdői beszéde ismét alaposan felkavarta a kedélyeket. Előadásával Orbán Viktor felszámolta a nyugati kultúrkört, sóval hintette be az uniót, megdöntötte az emberi civilizációt – ilyen hangulat árad a baloldali sajtóból, az internetes lapok többségéből. Nos, kissé unalmas már ez az egész pályás letámadós stratégia. Orbán Viktor bármit mond idehaza vagy külföldön, a baloldali sajtó és politika azonmód hisztérikus hangulatba kerül tőle. Mivel pontosan követem az eseményeket, állítom: az ominózus beszédek többsége évek óta semmi alapot nem ad hisztérikus fogadtatásra és tálalásra. Ezzel csak az eleve torz Orbán-képet rontják még tovább a baloldalon. Kritika nélkül természetesen nincs szabadság és demokrácia. De itt nem erről van szó. Miről is? Itt van például a Népszabadság. Amikor egy évvel ezelőtt megtörtént a kormányváltás, bevetették az őszödi stratégiát, csak éppen fordított előjellel. Mindenhol Orbán Viktor őszödi beszédét vizionálták. Hol, mikor mond olyat, mint dicstelen elődje Balatonőszödön, amivel aztán az őszödi böszme le is nullázta politikai hitelét. Ilyen megnyilvánulást kerestek mániákus elszántsággal az új, polgári kormány miniszterelnöke részéről. Fájdalom, máig nem hangzott el Orbán Viktor őszödi beszéde, még csak hasonló sem. Pedig mit nem adtak volna érte! Az új kormányfőt szerették volna közös nevezőre hozni az országot lejtőre kormányzó politikai és erkölcsi hullával – ez volt a gyenge színvonalú stratégia. Meg is bukott.
Vagy emlékszik valaki még arra, hogy a baloldal állandóan a Fidesz programját hiányolta? Orbán hiába mondta el ezerszer, hogy előbb meg kell nyerni a választást, utána lehet a konkrét elképzeléseket ismertetni. Csak hajtogatták, mint a papagáj: hol a program? Majd bolond lett volna a Fidesz idő előtt beharangozni elképzeléseit, hogy ezzel a választások előtt támadási felületet nyisson az ugrásra kész baloldalnak. Általánosságban megfogalmazták programjukat, részletekbe nem mentek bele. A választások után aztán a baloldalnak villámgyorsan le kellett vennie a „hol a program” lemezt. A kormány ugyanis azonnal fontos intézkedések egész sorát jelentette be a parlamentben, törvényjavaslatokat tett, határozottan lépett a kettős állampolgárság ügyében, és sorolhatnám. Nem emlékszem, hogy a baloldal csak annyit is mondott volna: bocsánat, úgy látszik, mégis volt programjuk. És most a baloldal és a sajtója újra kezdi. Ezúttal mindenáron bizonyítékot akarnak arra, hogy lakossági megszorítócsomagok lesznek. Népnyúzó intézkedések, miként a Gyurcsány–Bajnai-érában. Megint itt van a közös nevezőre hozás gyászos kényszere. A tusnádfürdői beszédet máris a megszorítások előhírnökének harangozzák be. Mi értelme ennek? Kétségtelen, hogy a kormány nem szórja a pénzt, és a körmére néz a nyolc évig saját zsebre dolgozó MSZP-s politikusoknak, de ez még nem megszorítás.
Ha csökkent is valamelyest a kormány népszerűsége, a választók többsége kitart mellette. Mert amit eddig megtapasztaltunk, az, ha nem is hibátlanul, a jó irányt mutatja. Az MSZP–SZDSZ-kormányoknak pedig már az irányvétele sem volt jó, sem gazdaságilag, sem a nemzeti érdekérvényesítés ügyében.
Erdélyi Gábor
Budapest