Forgásban

Képzeljük el, amint pörög, forog a zsúfolt körhinta, a pénztár előtt hosszú sor kígyózik bebocsátásra várva, de mindhiába, mert ha valaki kiszédül a ringlispílből, még arra is alig jut ideje, hogy leporolja magát, máris, akár félalélt állapotban is tuszkolják vissza az egyetlen üres helyre. Csupán annyi a változás, hogy nem a sajátjára, mert arra már átült valaki, de a mezőny gyakorlatilag állandó.
Kizárt, hogy ez megtörténjen? A vidámparkban igen. De a magyar futball nem vidámpark.
Prukner László labdarúgóedző tegnap rendezte függő ügyeit a Ferencvárossal, és ha minden igaz, ma Zalaegerszegen bejelentik a kinevezését. Ha így lesz, a szeptember 11-i FTC–ZTE mérkőzésen újra leülhet az Üllői úton a kispadra – csak éppen nem a hazai, hanem a vendégoldalon. A jövő vasárnapi meccsen ezért számára sem igazán jó, sem igazán rossz eredmény nem születhet. Ha nyer a Zete, akkor a bajnokságra Prukner által felkészített, majd öt mérkőzésen át irányított Ferencvárost győzi le, ha vereséget szenved, ugyanattól a Fraditól kap ki. Efféle gondo(lato)k persze bizonyára keveseket foglalkoztatnak, a médiumok valószínűleg úgy számolnának be Prukner László sikeres vagy sikertelen bemutatkozásáról, mintha éppenséggel a Holdról ereszkedett volna le Egerszegre.
Ez legkevésbé maga az érintett hibája. Prukner László kimagaslik a mai hazai futballedzői garnitúrából, az viszont talán már illuzórikus elvárás vele szemben, hogy kijelentse: túl mély nyomot hagyott benne a Ferencvárosnál eltöltött több mint egy év, valamint túl mély és friss a távozása ütötte seb ahhoz, hogy máris átprogramozza az agyát, a szívét, és más klubhoz szerződjön. De ha még így is érzi, a munkanélküliség, a pedagógusi pálya folytatása, illetve egy NB I-es klub vezetőedzői tiszte közül valószínűleg az utóbbit fogja választani.
Mert megteheti. Pedig már az is elég groteszk szituáció, hogy Hajnal Tamás tavalyi, idény közbeni klubváltása miatt egyszerre lett bajnok a Dortmunddal és küzdött a kiesés ellen a Stuttgarttal, de trénerek esetében még képtelenebb a helyzet. Kiküszöbölésére akár versenykiírásban rögzíthetnék, hogy egy edző egy szezonban ugyanabban az osztályban csak egy csapatnál vállalhat feladatot. A lemondott és menesztett mesterek így időt kapnának kudarcuk vagy hányattatásaik feldolgozására, és hébe-hóba új arc is feltűnhetne a palettán.
Hisz a pro licences tanfolyam ontja a friss diplomásokat, miközben Magyarországnak évente nagyjából annyi új edzőre van szüksége, amennyi egyiptológusra. Mert a régiek olyan rendíthetetlenül tartják a pozícióikat, mint a szfinx.