A 110-es kupé alapján épített 180 RS és 200 RS versenyautók prototípusok voltak, az ezekkel szerzett tapasztalatokat felhasználva építették meg az 1975 áprilisában a Most versenypályán bemutatott, a szériamodellre épülő Škoda 130 RS versenyautót. Egy hónappal később a brnói pályán megrendezett Európai Túraautó-bajnokság versenyén 3. és 4. helyezést szerezte meg a 2000 köbcenti alatti kategóriában, majd számos győzelmet szerzett nem csak a keleti blokkon belül, de az európai színtéren is.
A legnagyobb sikert az 1977-es Monte Carlo Ralin szerzett kategóriagyőzelem/összetett 12. helyezés jelentette, az 1979-es Akropolisz Ralin 8. lett az összetettben, ezt 1981-ben megismételte. De nem csak a ralipályákon volt sikeres, 1981-ben például megnyerte az Európai Túraautó-bajnokságot a Škoda 130 RS.
Az autó tömegét alumínium és üvegszálas műanyag karosszériaelemek használatával 720 kg-ra csökkentették, az 1,1 literes soros négyhengeres motoron alapuló 1,3 literes OHV négyhengeres teljesítménye első körben 113 lóerő volt, a pályafutásának vége felé már 142 lóerőt tudott a pálya-versenyautó. A nagyobb erő, alacsonyabb tömeg és módosított légellenállás jóvoltából akár 220 km/órás sebességet is elér a Škoda 130 RS, amelynek igazi erőssége a jó vezethetőség volt.
Az évek során a Škoda Motorsport kétszáz példányt épített, amihez még tucatnyi privát csapatok által a gyári által szállított alkatrészek segítségével felépített versenyautó csatlakozik, manapság is készülnek nem hivatalos utánzatok. A Mladá Boleslavban található Škoda Múzeumban április 27-ig három darab 130 RS versenyautót láthatnak a látogatók, köztük a legelső prototípust.
