Öt híres autógyártó, amely traktorokat is készített

Kevés olyan technológiai újítás létezik, amely annyira forradalmasította volna a mezőgazdaság világát, mint a traktor, melynek eredete az ipari forradalom gőzgépeihez vezethető vissza. A múlt században számos nagy autós cég kezdett traktorgyártásba, ami fordítva is előfordult, például egy ikonikus olasz vállalatnál.

Forrás: Lamborghini

Már az első, 1800-as években készült gőzüzemű traktorok is lehetővé tették, hogy ne lovakkal és ökrökkel kelljen húzni a nehéz ekéket, ráadásul nem csak az igavonó állatok jártak jól a találmánnyal, hanem a gazdáik is, mert a sebesség növekedése miatt jóval nagyobb területeket lehetett egységnyi idő alatt felszántani. Az első, belsőégésű motorral működő kerekes mezőgazdasági vontató (1907) megalkotása az amerikai IHC gyár nevéhez fűződik. Bár a gőzről a fosszilis tüzelőanyagokra való áttérés lassan haladt, a világ traktorgyártása a belsőégésű motor kifejlesztésével új lendületet kapott, és az 1920-as évekre beköszöntött a traktorok aranykora. Számos autóipari cég is szerencsét próbált a mezőgazdasági vontatók piacán - ebben a cikkben ötöt gyűjtöttünk össze közülük. 

A magyar traktorgyártás 1923-ban indult meg a kispesti Hofherr-Schranz Gép csarnokaiban, ezt követően Győrben és Csepelen is beindult az üzemi gyártás. Később az 1948-ban alapított Vörös Csillag Traktorgyár Dutra nevű mezőgazdasági gépei nemzetközileg is keresettek volak. 

1. Ford

Az autógyártásban bevált ötlet alapján forradalmasította a mezőgazdaságot a Fordson traktor

Henry Ford cége, a Ford Motor Company forradalmasította az autóipart 1908-ban az első sorozatgyártású autó, a T-modell bemutatásával. Majdnem egy évtizeddel később Henry és fia, Edsel elkészítették az első mezőgazdasági vontatójukat is, amely Fordson néven 1917-ben jelent meg a piacon. Ez a megbízható és olcsón gyártható traktor – amelynek sok megoldása származott a T-modellből – jelentősen megkönnyítette a hétköznapi farmerek munkáját. 

A „szántóföldek T-modelljének” is becézett gép volt a világ első könnyű és megfizethető traktora,

és óriási szerepet játszott az angol mezőgazdaság felvirágoztatásában – éppen akkor, amikor az első világháborút követő években egész Nagy-Britannia súlyos élelmiszerhiányban szenvedett. A mindössze 1100 kilogramm tömegű Fordson F-Modell hátsó kerekei 42 colosak, első kerekei pedig 28 colosak voltak, a traktort egy négyhengeres, 20 lóerős benzinmotor hajtotta, amely teherviselő elemként is funkcionált, kiváltva a nagy és nehéz alvázat. 

A corki üzemet, a Ford első Amerikán kívüli gyárát családjának ősi otthonában építtette fel Henry Ford

A gyártás 1917 októberében kezdődött meg egy kifejezetten erre felépített dearborni üzemben; itt készült el az első 7000 darab, Angliába szánt gép is. 1919-ben aztán az írországi Corkban is megindult a gyártás, ahol a modellsorozat 1928-as kifutásáig több mint félmillió darabot készítettek a forradalmian újszerű traktorból. Az ő szállóigévé vált mondása szerint: „egy lábbal az iparban, egy lábbal a földeken. A farmer valójában nem új szerszámokra vágyik, hanem erőre a meglévő eszközök használatához. Magam is eleget görnyedtem az eke szarva mögött ahhoz, hogy tudjam, mennyire kimerítő a földművelők munkája.” 

Ez a megközelítés segített abban, hogy a Ford traktorok hamar a legkeresettebbek közé tartozzanak a piacon. Három év sem kellett ahhoz, hogy elkészüljön a 100 ezredik Fordson feliratú traktor a gyártósoron. Nem sokkal később elhagyták a „fiú” tagot a vontatók névtáblájáról, és végül az autóknál megismert és népszerűvé vált piros-szürke és kék színű festést is megkapták a Ford traktorok. Bár az amerikai vállalat az 1990-es évek elején kivonult a traktorgyártásból, öröksége az 1986-ban felvásárolt egykori konkurens, a New Holland által gyártott gépekben él tovább. Érdekesség, hogy a New Holland 1991-ben a Fordtól a Fiat mezőgazdasági leányvállalata, a Fiat GeoTech birtokába került. 

2. Fiat

Kifejezetten nagy gép volt a Fiat 702-es, ötször annyiba került, mint egy kis Fordson

Az olasz autógyártó traktoros története még régebbre gyökerezik: amikor az első világháború 1917-ben véget ért, Giovanni Agnelli  úgy döntött, hogy véglegesíti az 1910-ben kezdett, de 1914-ben félresöpört traktor koncepcióját, és 1918-ban cége, a F.I.A.T. piacra is dobta első mezőgazdasági vontatóját, a Fiat 702-est. A traktort a személy- és teherautók mellett, a Fiat torinói gyárában gyártották. A Fiat 3,5 tonnás teherautóiból származó 6,2 literes négyhengeres benzinmotor 30 lóerős volt (csak 25, ha paraffinnal működött). 

A sikeres 702-es modellt a 702A, B és BN változatok, majd a 703B és 703BN követte

1919-ben megalapították a Fiat Trattori S.P.A.-t. 1929-re a torinói üzem évi több mint 1000 darab traktort gyártott. 1928-ban a Fiat a traktoros üzletágat Modenába helyezte át, ahol frissen megalapított a Fiat OCI leányvállalat vette át a feladatot. Az új üzemben gyártott első traktor a 702-es kisebb és könnyebb változata, a 28 lóerős 702C volt, amely egészen 1942-ig gyártásban maradt, és több mint 4000 darab készült belőle. 1939-ben a modenai OCI-üzemben mutatták be a Fiat első sorozatgyártású lánctalpas traktorát, a Fiat 40 Boghettót.

A kis Boghetto motorja többféle üzemanyaggal (kerozin, dízel, alkohol, benzin, földgáz) is működhetett

1944-ben a nyersanyaghiány és a német megszállás miatt leállt a termelés a modenai üzemben, ezért a gyárat katonai járművek javítására és felújítására alakították át. Edmondo Tascheri vezető tervezőmérnök titokban egy új lánctalpas vontató tervezésébe kezdett, amely modernebb volt, mint az immár elavult 40-es Boghetto sorozat. Egy orosz lánctalpas vontatóról készült fényképek segítségével (melyeket a vállalat néhány munkása hozott haza a szovjet frontról) a műszaki osztály a német ellenőrök tudta nélkül elkezdte egy titkos prototípus megépítését. 

Az így létrejött Fiat 50 lánctalpas traktor gyártása a második világháború után nem sokkal, már 1946-ban kezdődött,

részben a visszaszerzett szerszámoknak köszönhetően, amelyeket a német megszállók korábban sikertelenül próbáltak Németországba szállítani, mert terveiket a szövetségesek bombázásai meghiúsították. 

Elsőként a 25R kapta meg a Fiat traktorok ikonikus narancs fényezését

1949-ben az OCI modenai üzeme visszatért a traktorgyártáshoz, és megkezdte az első gumikerekes traktor, a Fiat 600-as és a lánctalpas Fiat 601-es gyártását. Utóbbin kormánykerék helyett már karok szolgáltak az irány kijelölésére. Az 50-es évek elején a Fiat szövetséget kötött a francia SIMCA vállalattal, amely Fiat gépkocsikat, később pedig traktorokat kezdett gyártani a hazai piacán. 1951-ben mutatták be a Fiat 25R-t, a Fiat történetének egyik legfontosabb gépét. 

Ez az innovatív modell bevezette a Fiatot az európai mezőgazdasági piacra.

A 25R a 600-as továbbfejlesztése volt, sikere részben a tervezés rugalmasságának volt köszönhető. Megvásárolható volt dízel- vagy parrafinüzemmel, két- és négykerék-meghajtással, gyümölcsös vagy erdészeti kivitelben, és nem sokkal később lánctalppal is 25C néven. Közel 45 ezer darabot gyártottak belőle.

A Fiat Trattori legkelendőbb típusa az 1957-ben bemutatott Fiat 18-as volt, amelyet mérete miatt „La Piccola”-nak, azaz apróságnak becéztek

A lánctalpas Fiat 60, amely a régi Fiat 50-es modelleket váltotta fel, 1956-ban került piacra. Ezzel a típussal a Fiat a világ vezető lánctalpas traktorgyártójává vált. 1957-ben, a később a legnépszerűbb modellé váló Fiat 18 bemutatásakor a Fiat Trattori teljes traktorgyártása átlépte a 100 ezer darabos álomhatárt. A Fiat az 1980-as évekig különböző neveken gyártott traktorokat és egyéb mezőgazdasági berendezéseket. Amikor a Fiat GeoTech 1991-ben megvásárolta a Ford New Hollandot, rögtön elhagyta a nevéből Fordot, aztán az évek alatt a New Holland lényegében az olasz konszern egyetlen önálló traktor- és mezőgazdasági gépmárkája lett.

3. Porsche

Az első Porsche-motoros traktorok csak a második világháború után kerültek gyártásba

Ferdinand Porsche már az első világháború előtt vágyott arra, hogy a német mezőgazdaság számára olyan traktorokat fejlesszen, amelyek képesek helyettesíteni a lovakat és az ökröket. Állítólag először egy 1914-es tüzérségi traktor megépítése után merült fel benne az ötlet. A cégalapító mérnök a második világháború előtt még Hitler kormányával is együttműködött egy „népi traktor” gyártásában, amelynek a terv szerint olcsónak, olcsón fenntarthatónak, robusztusnak és univerzálisnak kellett lennie. 1937 novemberében hivatalosan is megkezdődött a „Volksschlepper” (népi traktor) fejlesztése Stuttgartban, az első működő példány bő egy évvel később, 1939 januárjában készült el. Az első prototípusok mind benzinüzeműek voltak, a sebességváltót és a motort hidraulikus tengelykapcsoló kapcsolta össze. 

A háború előtti egyik néptraktor-prototípus

A kutatás-fejlesztés a Hohenheimi Mezőgazdasági Iskolával együttműködve zajlott, ahol a Porsche mérnökei különböző műszaki megoldásokkal, típusú és méretű motorokkal, sebességváltókkal és rögzítési rendszerekkel kísérleteztek, amelyeket Stuttgart környéki gazdaságokban teszteltek. Egyes prototípusok V, mások soros motorral, egyesek kétütemű, mások négyütemű motorral készültek. Aztán a második világháború kitörése után a Porsche is haditechnikai eszközök gyártása felé fordult, a néptraktor soha nem jutott el a sorozatgyártásig. A háború végeztével a dolgok megváltoztak, és 

a katonai termelés drasztikus visszaesésével fordítottan arányosan nőtt a mezőgazdasági gépek iránti igény.

Ferdinand Porsche azt fontolgatta, hogy újraindítja traktorprojektjét, de egy törvény megakadályozta ebben: ahhoz, hogy ilyen típusú gépet gyárthasson, bizonyítania kellett, hogy már a háború előtt is gyártott traktort. Az 1948-ban tervezett 313-as típus sorozatgyártása érdekében Porsche egy mezőgazdasági gépgyártóhoz, az Allgaier Werkéhez fordult, amelynek tulajdonosa, Erwin Allgaier szívesen hozott volna forgalomba egy modern, megbízható és robusztus vontatót. 1949-ben aztán meg is jelent az Allgaier-Porsche 17 kéthengeres, 18 lóerős dízelmotorral. Ausztriában hasonló licencszerződést kötött Ferdinand Porsche a Hofherr Schrantz céggel. A mérnökzseni ezeknek köszönhetően végre pénzhez jutott, amire szüksége is volt, mert az 1948-ben érkezett 356-os sportkocsi fejlesztése és gyártása nagy összegeket emésztett fel.

Ferry Porsche a fordulókört ellenőrzi az AP 17-esen

1950-ben már akkora volt a kereslet az Allgaier-Porsche traktorok iránt, hogy az Allgaier kénytelen volt terjeszkedni, és megvásárolta a Bodeni-tó melletti régi Dornier repülőgépgyárat.  A cég 1951-ben 5000 darab AP 17-es traktort gyártott itt, de a dízelmotorok a Porschénál készültek. Ugyanebben az évben halt meg Ferdinand Porsche. Különböző Allgaier-Porsche traktor modellek (A111, A122, A133 és A144) követték egymást az 50-es években, még egy, kifejezetten a brazíliai kávétermesztésre szánt, keskeny nyomtávú típust is gyártott a vállalat. 1949 és 1955 között 30 ezer Allgaier-Porsche traktor készült, az export a termelés több mint 35%-át tette ki. 

Az A 133-as újdonságai közé tartozott az elülső erőátvitel és a rugózott, állítható magasságú első tengely

A német piacon azonban egyre élesedett a verseny, és az Allgaier Werke egy piackutatás után úgy döntött, hogy újra a préselt lemezek és szerszámgépek gyártására összpontosít, és kiszáll a traktorgyártásból. 1956-ban a Mannesmann 28 millió márkáért vásárolta meg Allgaiertől a létesítményeit és a Porsche licencet. Egy új vállalat jött létre, a Porsche-Diesel Motorenbau GmbH, amely a Mannesmann 100%-os leányvállalata volt. 

Onnantól kezdve a traktorok neve Porsche-Diesel lett, és már a motorokat is házon belül gyártották

a modernizált és kibővített üzemben, a Porsche anyacég csak a tervezésért és fejlesztésért felelt. 1958-ban 11 ezer Porsche-Diesel traktor kelt el, amivel a második helyre lépett előre a gyártó a német piacon. Az új termékcsalád (Junior, Standard, Super és Master) számos piaci rést lefedett a 14 lóerős egyhengerestől az 50 lóerős négyhengeresig.

Egy korai 911-es, és mögötte az aranyos Porsche-Diesel Junior

Azonban egyre nehezebbé vált a piaci részesedés megtartása, mert erősödött a verseny, és komolyabb beruházásokra lett volna szükség. A Mannesmann-nál a 60-as évek elején rájöttek, hogy az amerikai (Ford, New Holland) és az európai specialistákkal (Lamborghini, Fiat, és Renault) nem tud már sokáig tudnak versenyezni az olcsó traktorok piacán. 1962-ben döntötte el az igazgatótanács, hogy abbahagyják a Porsche-Diesel traktorok gyártását. Megállapodás született a Renault-val: létrehozták a Porsche-Diesel-Renault Vetriebs GmbH vállalatot – amely a Renault tulajdona volt – az 1963-ig gyártott utolsó készletek értékesítésére és a korábbi traktorok karbantartására. 1949 és 1963 között összesen 130 ezer Porsche-Diesel traktort gyártottak.

4. Lamborghini

Ferruccio Lamborghini egy V12-es Jaramának dőlve (1970)

A Lamborghini is már azelőtt gyártott traktorokat, hogy első sportkocsija, a 350 GT elkészült volna. A legendás olasz márka valószínűleg nem létezne alapítójának a mezőgazdasági iparhoz fűződő szoros kötődése nélkül. A földművelő családból származó Ferruccio Lamborghini már gyermekkora óta jobban szerette a gépeket, mint a mezőgazdaságot, kezdetben apja régi traktorjait bütykölte, aztán Bolognában műszaki főiskolára járt. Amikor 1939-ben kitört a II. Világháború, besorozták az olasz légierő közlekedési osztályára, ahol tovább fejlesztette a járművekkel kapcsolatos tudását. Amikor pedig hadifogságba esett, a britek a hadseregük autós részlegére küldték dolgozni, így első kézből szerzett ismereteket és tapasztalatokat a szervizelésről, a járművek felépítéséről is. Nem sokkal azután, hogy hazatért Olaszországba a háborúból, megalapította a Lamborghini Trattori traktorgyártót (1948).

A Lamborghini Carioca még nagyrészt katonai járművekből származó alkatrészekből volt összelegózva

Nem volt könnyű a cég kezdeti időszaka, mivel Ferruccio nem rendelkezett hatalmas tőkével, így kiselejtezett háborús járművekből származó alkatrészeket, például soros repülőgépmotorokat is felhasznált, miközben olyan nagy gyártókkal kellett versenyeznie, mint a Fiat Trattori vagy a Landini. 1948-ban készült el az első Lamborghini-modell, a Carioca, 1949-ben a hozzá való új gyár is felépült Centóban, ahol heti egy helyett már napi egy traktort készítettek. 1951-ben mutatkozott be az L 33, az első, teljes egészében Lamborghini által tervezett és gyártott sorozatgyártású traktor. Csak a motorját, a 3500 köbcentiméteres, soros hathengerest vették külső beszállítótól (Morris), de ezt is a Ferruccio által szabadalmaztatott, speciális porlasztóval látták el, amely lehetővé tette, hogy benzinnel indítsák, majd dízelüzemre váltsanak.

Az L33 már saját fejlesztésű gép volt - a motort leszámítva 

Egyre javult a cég helyzete, és 1958-ra a Lamborghini Trattori már évi 1500 traktort gyártott. Kezdetben Ferruccio még traktorhúzó versenyeket is szervezett a környékbeli gazdák traktorai között, hogy megmutassa, az ő traktorjai a legerősebbek. Emellett a Lamborghini traktorok megbízhatóak is voltak, és jó minőségben is készültek, mert az alkatrészek több mint 80 százaléka a saját fejlesztésű és gyártású volt. Hamarosan a modern technológia és az innováció szimbólumaként váltak népszerűvé világszerte a Lamborghini traktorok, tudásban és elismertségben is maguk mögött hagyták a Fiat és a Landini típusait.

A büszke nagyvállalkozó a gyárban

1969-ben a termelés évi 5000 darabra emelkedett, két évvel később a gyártást egy nagyobb üzembe költöztették át, ekkor a Lamborghini Trattori már a harmadik legnagyobb traktorgyártó volt az olasz piacon. Azonban 1972-ben egy fontos megrendelés váratlan lemondása után Ferruccio elvesztette bizalmát az üzletágában, és eladta cégét a trevigliói Same Co-nak. De a Lamborghini traktorok gyártása ezután is folytatódott, 1979-re évente mintegy 10 ezer darabra futott fel a termelés, amelynek csak 8 százaléka maradt Olaszországban. Bár a márka azóta is tartja az ikonikus nevet és logót, a tulajdonjoga már az SDF csoport kezében van.

Az 1966-os 1R és mellette az azonos évjáratú Miura

Ferruccio akkor döntötte el, hogy a traktorok és légkondicionálók után sportautókat is fog gyártani, mikor a 60-as évek elején vitába keveredett Enzo Ferrarival a saját Ferrari 250 GT-jének hibás kuplungja miatt; a Commendatore azzal küldte el a „traktorost”, hogy gyártson magának autót, ha nem tetszik az övé. Ferruccio ekkor határozta el, hogy megépíti a világ legjobb sportkocsiját. Néhány régi, megbízható munkást vett fel a műhelyébe, olyanokat, akik korábban Ferrarinak dolgoztak, köztük azt a Giotto Bizzarrinit, aki a motorokat tervezte. Az első Lamborghini autó az 1963-as 350 GTV volt, amely 1964-ben, 350 GT néven került sorozatgyártásba. A legendás Miura, az első középmotoros szupersportkocsi 1966-ban jelent meg, és azóta a cégnek folyamatosan van 12 hengeres modellje.

5. Renault

1898-ban a 20 éves Louis Renault megépítette első autóját egy Párizs környéki fészerben

1913-ra a Renault vállalat termelése már elérte az évi 10 ezer legyártott autót. Az első világháború befejezése után a cég a tankok gyártásában szerzett tapasztalatait mezőgazdasági járművek kifejlesztésére használta fel. A vállalat 14-es részlege, amely az FT harckocsiért volt felelős, megalkotta a vállalat első haszongépjárművét, a Renault GP-t, amelyet harckocsikéhoz hasonló négyhengeres motor hajtott, és láncos meghajtással rendelkezett. 1918-ban a traktorokat a Renault Billancourt-i gyárában szerelték össze, és Louis Renault normandiai farmján tesztelték. Louis Renault 1918 decemberében választotta Le Mans-t helyszínnek egy nagy projekthez, amely nemcsak járműgyárat foglalt magában, hanem lakásokat és szabadidős létesítményeket, valamint egy vasútvonalat is. A Le Mans-i Renault-gyár 1938-ban jött létre, és a mai napig készülnek itt traktorok. 1950-re a Renault már 58 százalékos piaci részesedést szerzett hazai piacán, így Franciaország messze legnagyobb traktorgyártója lett.

A Le Mans-i Renault traktorgyár 1938-ban jött létre, és a mai napig készülnek itt traktorok

Amikor a Porsche-Diesel úgy döntött 1962-ben, hogy beszünteti a gyártást, a Renault szerződést kötött a német vállalattal, és megkezdte a saját mezőgazdasági vontatóinak németországi forgalmazását. Ezzel egyidejűleg a Renault biztosította a Porsche-Diesel traktorok, valamint az MAN és a Normag-Zorge traktorok pótalkatrészeinek folyamatos szállítását. 1973-ban a Renault Tractor áthelyezte székhelyét a Pont de Sèvres-ről Vélizybe, ahol ma a kutatási és fejlesztési központjuk található. 2003-ban a Renault Agriculture-ban többségi tulajdont szerzett a CLAAS, amely öt évvel később megvásárolta a fennmaradó 20 százalékos részesedést is. Ennek eredményeképpen a francia traktorgyártót átnevezték CLAAS Tractor SAS-ra.