Egy történet a szárazföldi sebességi világrekordról

Ha a kül- és belföldi szakmai sajtótermékeket átlapozzuk, tapasztalhatjuk, hogy igen sok tudósítás és riport foglalkozik a szárazföldi sebességi világrekord megdöntésének kísérleteivel.

Kétségtelenül, az újabb és újabb sebességi csúcsok az utolsó rohanóléptű évszázad mérföldkövei lettek, s beállítóik az egyéni nagyravágyáson túlmenően a technika és a tudomány úttörőivé váltak. Ezek a kísérletek világra szóló sikert, de halálos kimenetelű, borzalmas bukást is jelenthetnek a Mindig Többrevágyó Embernek. A siker nincsen előre biztosítva.

E kis eszmefuttatást a távirati irodák néhányszavas jelentése nyomán vetjük papírra, mely szerint Donald Campbell, a motorcsónak világcsúcstartója a jövő év tavaszán az ausztráliai Erye tó fövenyén nekilódítja közel 4 és féltonnás Bluebird (Kékmadár) névre keresztelt gépmasztodonját, hogy a múltnak adja át John Cobb 1947-ben felállított, és azóta is érvényben levő rekordját.

Camille Jenatzy 1899-ben átlépi a 100 km/órás sebességi határt Fotó: Autó-Motor/Archív

Talán nem árt ez alkalommal felülni az autó – egyben a technika-történelmének Kékmadarára, és visszapillantani az elmúlt évtizedek néhány sebességi csúcseredményére. Az első hivatalosan mért sebességi rekordot a francia Chasseloup-Laubat állította fel 1898-ban. A repülőstarttal indult automobil egy km-es távon 61,137 km/órás sebességet ért el. Mindössze rá egy évre már az ugyancsak francia Jenatzy átlépte a bűvös 100 km/órás határt és közel 106 km-es sebességet ért el.

Szinte évről évre születtek az újabb és újabb sebességi rekordok, és 1909-ben már átlépték a 200 km küszöbét is.

Közben az észak-amerikai Utahban felismerték, hogy nyáridőben a kiszáradó Bonneville sóstó ideális pályát szolgáltat a sebességi kísérletek számára. Ez a felismerés szinte szárnyakat adott a sebesség további fokozásához. Malcolm Campbell, Donald Campbell apja, 1932-ben két Napier-Lyon repülőgépmotorral hajtott kocsijával már 400 km-en felüli sebessége tért el, majd 1935-ben ugyancsak ő, a 2500 lóerős Rolls-Royce-jával már 484,619 km/órára „srófolta” fel a sebességi világrekordot.

Eyston kapitány volt az első, aki túlszárnyalta az 500 km-es sebességet, majd az ugyancsak angol J. R. Cobb Napier-motorokkal hajtott mammutkocsijával 634,267 kilométer/órával, 1947-ben felállította az azóta is fennálló, abszolút szárazföldi sebességi világrekordot.

Néhány utópisztikus és egyben nevetséges amerikai próbálkozástól eltekintve, egészen 1960-ig, még csak gondolni sem mertek az azóta felrobbant motorcsónakja által ízekre szaggatott, háromszoros világcsúcstartó Cobb rekordjának megdöntésére.

Donald Campbell a Bluebird pilótafülkéjében Fotó: Autó-Motor/Archív

1960 őszén Donald Campbell – bizonyítván, hogy az alma nem esik messze a fájától – az apja kocsijai után ugyancsak Bluebird névre „hallgató” 4000 lóerős 11 ezres üzemi fordulatszámú Bristol-Siddeley Proteus gázturbinával meghajtott, 4375 kg súlyú, 914 cm hosszú, 411 cm széles, másfél méter kerékátmérőjű, speciális Dunlop gumikkal ellátott kocsijával megjelent a Bonneville Salt Flats fekete csíkján, hogy megdöntse Cobb rekordját. Mint akkor hírül adtuk, a kocsi közel 600 km-es sebességnél kitört az egyenesből, majd ráfutott a futamhoz elő nem készített puhább sórétegre, s hatalmas tigris ugrást csinálva, ért újból talajt, miközben baloldali futóművei kiszakadtak. E legnagyobb szárazföldi bukást Campbell – néhány jelentéktelen horzsolástól eltekintve – teljesen sértetlenül úszta meg.

A teljes cikket az alábbi linkre kattintva olvashatja el.