Lássuk előbb a történetet:

 „A Helsinki–Toronto járat négyszáz utassal és mindössze kétszáz ebéddel szállt fel. Hibázott a légitársaság, nehéz helyzetben volt a személyzet. Egy intelligens légiutaskísérő azonban előállt egy ötlettel. Körülbelül harminc perccel a felszállás után bejelentette: »Hölgyeim és uraim, nem tudom, hogy történhetett ez, de négyszáz utas van a fedélzeten, és csak kétszáz ebéd!  Aki van olyan kedves, hogy másért lemond az ételről, az egész repülés során korlátlan mennyiségű bort kap ingyen.«

Következő bejelentése hat órával később történt: »Hölgyeim és uraim, ha valaki meggondolná magát, még mindig van kétszáz ebédünk!«”

Hát ez egyszerűen csodálatos!

Nincs nálunk az utaslista, de mivel a gép Helsinkiben szállt fel, talán joggal feltételezzük, a fedélzeten többségében finnek ültek, s finn barátainkról eddig is tudtuk, elég jók az ivásban.

A másik magyarázat, amely reményt nyújt ebben a kietlen világban s amire a történetet leíró hölgy felhívta a figyelmet így szól:

„A történet tanulsága: a borivóknak nagyon nagy és kedves lelkük van!”

Hát ez az.

Éppen ezért biztos vagyok benne, ha Budapestről szállt volna fel a gép, szintúgy megmaradt volna kétszáz adag ebéd… 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)