Lássuk előbb a történetet:
„A Helsinki–Toronto járat négyszáz utassal és mindössze kétszáz ebéddel szállt fel. Hibázott a légitársaság, nehéz helyzetben volt a személyzet. Egy intelligens légiutaskísérő azonban előállt egy ötlettel. Körülbelül harminc perccel a felszállás után bejelentette: »Hölgyeim és uraim, nem tudom, hogy történhetett ez, de négyszáz utas van a fedélzeten, és csak kétszáz ebéd! Aki van olyan kedves, hogy másért lemond az ételről, az egész repülés során korlátlan mennyiségű bort kap ingyen.«
Következő bejelentése hat órával később történt: »Hölgyeim és uraim, ha valaki meggondolná magát, még mindig van kétszáz ebédünk!«”
Hát ez egyszerűen csodálatos!
Nincs nálunk az utaslista, de mivel a gép Helsinkiben szállt fel, talán joggal feltételezzük, a fedélzeten többségében finnek ültek, s finn barátainkról eddig is tudtuk, elég jók az ivásban.
A másik magyarázat, amely reményt nyújt ebben a kietlen világban s amire a történetet leíró hölgy felhívta a figyelmet így szól:
„A történet tanulsága: a borivóknak nagyon nagy és kedves lelkük van!”
Hát ez az.
Éppen ezért biztos vagyok benne, ha Budapestről szállt volna fel a gép, szintúgy megmaradt volna kétszáz adag ebéd…
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)