Osztrák kárpótlás: bíróság előtt a háromszázmilliós csalás

Háromszázmillió forintot meghaladó csalás miatt folyik büntetőeljárás 39 cigány ellen a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. A vádirat szerint a csalók olyan emberek nevére fizettettek ki 65 ezer és 1,950 millió forint közötti összegeket, akik még nem is éltek a második világháború idején, vagy ha éltek is, soha nem hurcolták őket Ausztriába kényszermunkára.

A vádirat szerint a közalapítvány honlapján megjelentek, valamint egyéb írásos tájékoztatások szerint az elhurcolt cigány származású emberek 1453,46 és 7630,65 euró közötti kárpótlásra jogosultak. Az összeg igényléséhez igazolni kellett az elhurcolás tényét. Ennek módja korabeli vagy későbbi dokumentum, végső esetben pedig tanúk által aláírt nyilatkozat is lehetett. Utóbbi esetben a Mazsök közjegyző, települési jegyző vagy cigány kisebbségi önkormányzati vezető előtt jegyzőkönyvbe foglalt hiteles nyilatkozatot fogadott el hiteles bizonyító erejű okiratként. Az igényléshez a kifizetést végző szervezettől kellett kárpótlási nyomtatványt beszerezni, ami egy kérdőívből és a német kárpótlásról való lemondásból állt, ehhez kellett a kitöltést követően csatolni a deportálás tényét igazoló jegyzőkönyvet.

A kárpótlás megítélésről vagy elutasításáról az alap döntését követően a Mazsök értesítette az igénylőket azzal, hogy a pénz a második világháború során elszenvedett kényszermunka miatt illeti meg őket. Ebben az értesítésben tájékoztatták az igénylőt arról is, hogy a pénz felvételéhez az OTP-nél kell számlát nyitniuk. A pénzhez a kárpótoltak nem azonnal, hanem néhány hét vagy nap elteltével jutottak hozzá. A cigánykárpótlás ügyében a 2000-es évek elején büntetőeljárás indult, mert kiderült, hogy a benyújtott kérelmek igen jelentős része nem nyugszik valós alapokon, ezért 2004 tavaszán a Mazsök az Osztrák Megbékélési Alappal történt megállapodása alapján új, sorszámozott kérdőíveket küldött ki azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak azok küldjék vissza, akik valóban voltak munkatáborokban.

A megújított kérelmeket a cigány kisebbségi önkormányzatoknak kellett hitelesíteniük, ám a hitelesítési folyamatból a püspökladányi cigány kisebbségi önkormányzatot kizárták, az ott keletkezett igényeket a debreceni vagy karcagi kisebbségi önkormányzatoknál lehetett hitelesíteni. A vádirat szerint a nagyszabású csalás első- és másodrendű vádlottja, valamint a köréjük csoportosuló bűntársak többsége is tisztában voltak ezzel, mint ahogy azzal is, hogy az általuk megkeresett cigány származású emberek nem jogosultak kárpótlásra. Ennek ellenére azon dolgoztak, hogy minél több embertől gyűjtsenek be kárpótlási igényt annak érdekében, hogy részben maguknak, részben az igénylőknek pénzt szerezzenek az Osztrák Megbékélési Alapból.

Dombi Margit