A legkézenfekvőbb példa 2006. október 23-a, amikor az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján máig tisztázatlan körülmények között azonosítatlan, rohamrendőri egyenruhára emlékeztető öltözetet viselő pribékhadak változtatták csatatérré a magyar fővárost. A nemzeti ünnepen könnygázzal árasztották el többek között a Deák téri metróállomást, s a civil lakosok ellen kizárólag a harmadik világban használatos harci eszközökkel lőttek könnygázgránátokat idős emberek és gyermekek közé az Astoriánál, ahol a tömeg a Fidesz-MPSZ által szervezett békés megemlékezést vett részt, illetve onnan távozott. A rendőrség ugyanis ismeretlen okokból nem biztosította, hogy a tömegoszlató akciók ne érjék el az ellenzéki párt megemlékezését, a rendőri akciók következtében így számos olyan békés tüntető -néhányan súlyosan, sokuk könnyebben- megsérült, akiknek nem volt közük a korábbi zavargásokhoz. A símaszkos „rendőrök” egy törvényellenes belső utasítás miatt nem viseltek azonosító jelet, így utólag jórészt nem lehet megállapítani a túlkapások elkövetőinek személyazonosságát. Az összetűzések másnap reggelre befejeződtek.
Az események során és utólag is sokan vitatták a rendőri fellépés arányosságát és szakszerűségét, a vipera és a gumilövedékek használatának indokoltságát.
Kirívó és aránytalan brutalitással támadott a rendőrség Gyurcsány Ferenc hírhedt őszödi beszédének kiszivárgása után a kormányfő hazudozása és az országot ért durva sértések miatt felbőszült, az utcán a kormányfő lemondását követelő polgárokra szeptember 18-a és októbert 23-között számos alkalommal. Az elemi emberi jogokat és a gyülekezési joggal ellentétes módon oszlatták fel például a 2006. szeptember 21-éről 22-re virradó éjjelen az Andrássy úton a Hősök tere felé vonuló tüntetőket.
Emlékeztetőül csak egyetlen eset: egy fiatalember barátnőjével szeptember 21-én éjjeli fél 3 körül a Blaha Lujza térről az Oktogon felé sétált. A tértől mintegy 100 méterre két zöld teherautóra és egy mikrobuszra lettek figyelmesek, ami körül a járdán körülbelül 15 rohamrendőr ácsorgott, fekete símaszkot viseltek. Szembe velük közeledett egy fiú. Négyen-öten rárohantak, különösebb indok és mindenféle igazoltatás nélkül legyűrték. A földön fekvő fejét többször a betonhoz verték, valami olyasmit üvöltöztek, hogy láttuk, honnan jöttél, majd ököllel ütötték.
A kormányellenes zavargások idején több alkalommal előfordult, hogy a rendőrök a gumibot mellett viperával -a rendőrség kelléktárában nem szerepel- bántalmazták a tüntetőket.
Gyurcsány Ferencet illetően tehát legalábbis visszás helyzetet szül, amikor kifogásolja a magyar szurkolók ellen alkalmazott gumibotok használatát; nem beszélve arról, hogy a magyarokat a szlovák rendőrök indokolatlan rohama idején szintén viperákkal is támadták, melynek szóvá tétele szintén elvárható lehetne.
A rendőri erőszak tömeges és rendszeres alkalmazása szinte naptárilag esik egybe a 2002-es szocialista-liberális választási győzelemmel; nem sokkal ezután, 2002. július 4-én példátlan és szükségtelen brutalitással, a tömegoszlatáshoz feltétlenül szükségesnél jóval nagyobb létszámmal rohamozta meg a magyar rendőrség a szavazatok újraszámlálást békés eszközökkel követelő civil demonstrálókat az Erzsébet hídon és a törvényhozás épülete előtt.
(MNO, wikipedia.hu)
