A magyarországi cigány társadalom 2009 őszén legalább annyira összetett képet mutat, mint társadalmunk egésze, történelmi előzményeit, nyelvi viszonyait, anyagi és kulturális állapotát tekintve igen tagolt közösségről van szó – vélik. Úgy gondolják, hogy a fejlődés utóbbi években bekövetkezett elakadása és a mai gazdasági krízis a többségi társadaloméhoz hasonló gondokkal sújtotta a cigányság legnagyobb rétegét is. A Magyarországon mélyszegénységben élők kisebbik felét teszik ki a cigányok, igaz viszont, hogy a munkaerő, a piaci, az egészségügyi, a képzettségi, a társadalmi mobilitási, a jövedelmi és a vagyoni viszonyaik tekintetében a cigányság körében igen nagy arányú a halmozottan hátrányos helyzet. Az utóbbi időben számos helyen megnőtt a feszültség a többségben és a kisebbségben lévők között, és a romakérdés minden korábbinál jobban foglalkoztatja a társadalmat. A probléma megoldása mára (a demográfiai trendek hatására is) az ország jövőjének kulcsfontosságú tényezőjévé vált – olvasható a Bod Péter Ákos, Pakucs János, Halzl József, Papanek Gábor és Závodszky Péter által jegyzett közleményben.
Látszatpolitizálás
A magyar kormánypolitika azzal büszkélkedik a nemzetközi fórumokon, hogy törvényt alkotott a szegregáció tilalmáról, antidiszkriminációs jogszabályokat hozott, az egyenlő bánásmód követelményét kéri számon, a cigánytelepek felszámolásáról nagy ívű tervek születtek, valamint hogy romapolitikára nem kevés pénzt költ a költségvetés. Az elmúlt évek társadalompolitikája a tényleges folyamatok fényében ennek ellenére eredménytelennek bizonyult – vélik. A társaság szerint az iskolai elkülönülés folytatódik, a cigány etnikum körében az országos átlagnál sokkal rosszabb arányúak a foglalkoztatási, az oktatási és az egészségügyi mutatók. A kormányzat ezen a téren is látszatpolitizálást folytatott: a hangzatos kezdeményezésekből nem született valós eredmény – áll a kommünikében.
Hibás kormányzati politika
Úgy gondolják, hogy eleve hibás az a kormányzati politika is, amely például a közoktatási rendszeren belül kikényszerített tantermi integrálástól várja a halmozottan hátrányban élők sorsának javulását, s a többségi társadalom kétségtelenül erősödő előítéleteit a cigányság romló körülményeinek okaként, nem pedig következményeiként tünteti fel. A gyermeknek az adottságaihoz illeszkedő oktatásra van szüksége, és ez az egyes tantárgyaknál olyan módszereket kíván, amelyek csak a hasonló képességűek csoportjaiban alkalmazhatók. Ez nem zárja ki a cigány és nem cigány tanulók együttes foglalkoztatásának és közös programjainak lehetőségét, de a balliberális társadalomszervezési séma – a maga álságos egyenlősdi ideológiájával – éppen a tényleges integrációt akadályozza meg – állítják.
Csak szavazótábort gyarapít a kormány a segélyen élőkből?
Mint írják, az oktatás valóban fontos, sőt stratégiai vonatkozás az egész problémakörben, de a nehéz állapotba hozott magyar közoktatástól nem várható el a soktényezős társadalmi hátrányok korrigálása. A társaság álláspontja szerint legalább ennyire fontos az, hogy a hátrányos helyzetű rétegek – legyenek cigányok vagy nem cigányok – visszakerüljenek a munka világába. Erre elsősorban a kis-, közepes vállalati szféra fejlődése teremthet módot – fejtették ki a közlemény írói. A szocialista– szabad demokrata politizálás – amely az elmúlt másfél évtizedből tizenegy évet kormánypozícióból végzett – az inaktívaknak (köztük a segélyen élőknek) tett kedvezményekkel igyekezett gyarapítani szavazótáborát, de ezáltal nem javított a sorsukon, hanem már középtávon is sokat rontott az érintettek felemelkedési esélyein. E téren radikális fordulatnak kell jönnie – vélik. A társaság véleménye szerint a jövőben csak az segíthet, ha a többszörösen hátrányos helyzetű rétegek és térségek felzárkóztatásának programjai a munkaaktivitásban és a társadalmi hasznosságban megnyilatkozó polgári értékeket követik.
(OS)
balett táncművészet
Hatmilliárdos támogatással épül a magyar előadó-művészet jövője
