A püspök, összehasonlítva hazánk 1991-es vallási térképét a maival, kifejtette: ma már nem mondható, hogy Magyarországon a kereszténység falusi jelenség. Egyenletessé vált az eloszlás a vallásos emberek között a korosztályokat és lakhelyüket tekintve is, de lényegesen és drasztikusan csökkent a hívők száma.
A fiatalok körében végzett felmérések szerint a 29 év alattiak közül egyre kevesebben járnak templomba. Ezek a tények sok kérdést vetnek fel, amelyekre meg kell próbálni megadni a választ – mondta a püspök.
Örvendetes fordulatnak egyedül azt nevezte, hogy míg korábban az iskolázatlanok körében volt nagyobb az érdeklődés a vallás iránt, manapság minél iskolázottabb valaki, annál érdeklődőbbnek bizonyul. „Felkészült-e az egyház, hogy ezzel a réteggel szívvel és értelemmel közösséget tudjon alkotni?” – tette fel a kérdést.
Az elnöki beszámolóban arról is beszélt Bölcskei Gusztáv, hogy meg kell teremteni azokat az alapokat, amelyek szükségek az egységes magyar református egyház munkálkodásához. Nyugtalanító jeleknek nevezte: míg eddig csak azzal kellett szembenézni, hogy a horvátországi reformátusság nem tud egységes szervezeti közösségben megmaradni, most a Vajdaságban is elindult egy hasonló folyamat. Mindezek Magyarországon is komoly feszültségeket okoznak.
A zsinat lelkészi elnöke szólt a felvidéki magyar reformátusok helyzetéről is. Kiemelte, hogy a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán a történelmi egyházakkal közösen igyekeztek a reformátusok felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét a tarthatatlan szlovákiai állapotokra. A nemzetközi fórumokon azonban az volt a meglátása, hogy „egyedül vagyunk”. A püspök megemlítette, hogy az Európai Egyházak Konferenciáján a magyarok kérése ellenére sem vették napirendre a nyelvtörvény ügyét. A kompromisszumos ajánlat az volt, hogy nem illesztik a napirendbe azt az ügyet sem, amely szerint Magyarország cigányüldöző, kirekesztő ország.
(MTI)
