Sólyom hozzátette: „Az Alkotmánybíróság mindenki számára érezhetővé, továbbá bizonyossá tette, hogy van egy olyan közös alapnorma, amelynek talaján a Magyar Köztársaság állami keretében szabadon folytathatjuk gazdag és sokféle örökségünket, azaz élhetjük meg, és tarthatjuk fenn magyar nemzet-mivoltunkat, és egyéni emberi méltóságunkat.” A szerkezet, az „alkotmány” tehát szilárd és adott.
Fenntartása óriási felelősség, amelynek viseléséhez jogi és érzelmi műveltség kell – emelte ki. Mint mondta, a magyar Alkotmánybíróság eredményességét eddig annak köszönhette, hogy az alkotmány morális olvasatából indult ki, hozzátéve, úgy hiszi, ennek megmaradása a magyar alkotmánybíráskodás jövőjének kulcsa. Sólyom László – aki 1998-ig az AB első elnöke volt – történelmi visszatekintésében kiemelte: az Alkotmánybíróság sokszor megerősítette, hogy a rendszerváltás előtt Magyarország nem volt jogállam és a korábbi jog alkotmányosságát az új alkotmánnyal kell mérni. „Még napjainkban is e kérdésben kellett az Alkotmánybíróságnak megnyilatkoznia, amikor egyértelműen deklarálta, hogy az ’56-os forradalom és értékrendje a Magyar Köztársaság alapja” – fűzte hozzá.
Az elnök beszélt arról is, hogy meglátása szerint az Alkotmánybíróság alakító, az egész rendszerváltás stílusát meghatározó szerepe szinte rejtve marad, pedig – mint fogalmazott – „büszkén idézhetnénk a külföldi irodalmat, amely az Alkotmánybíróság teljesítményét látja és elismeri, vagy azt, hogy a magyar és a dél-afrikai alkotmánybíróságról állapították meg, hogy a rendszerváltás főszereplője volt, míg máshol a parlament, a köztársasági elnök vagy a hadsereg volt a legfontosabb”. Sólyom felidézte: ma már a múlt része az egyes új alkotmánybíróságok viharos története, vagy a szorosabb értelemben vett demokratikus átmenet, és az alkotmánybíróságok mindenütt döntöttek a kikerülhetetlen rendszerváltó kérdésekben. A köztársasági elnök arról is beszélt, hogy tíz évvel ezelőtt „már világosan leírható volt az a trend”, ahogy a magyar Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség szankcióit szelídíteni igyekszik, és a törvény megsemmisítése helyett „inkább kooperációt kínál a törvényhozásnak”, és a törvényhozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértését állapítja meg.
Úgy fogalmazott: „az alkotmányellenes mulasztás karrierje az Alkotmánybíróságon máig folytatódik – mennyiségi tekintetben mindenképp”. Aggasztó azonban – tette hozzá –, hogy a parlament mégsem partner ebben a kooperációban, vagyis nem siet pótolni a mulasztást az Alkotmánybíróság által előírt határidőben. Felhalmozódtak a gyakran többéves, és sokszor a demokrácia alapkérdését érintő jogalkotási mulasztások. Kijelentette: nem tartja helyesnek, hogy az Alkotmánybíróság „könnyen lemond a legerősebb, a lényegét adó szankciójáról, a törvény megsemmisítéséről”, mivel ezzel lehet igazán kényszeríteni az Országgyűlést a törvényalkotásra. A köztársasági elnök szerint ugyanis a törvény megsemmisítése nem ellentétes a parlamenttel való együttműködéssel, a külföldi irodalomban annyira helyeselt „alkotmányos alkuval”, az alkuban ugyanis mind a két félnek adnia kell valamit – mondta.
(MTI)
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
