„Onnan jön majd a világvége” + Videók

Magyarországon él, de sosincs itthon Téglás Zoltán, az Ignite, a Pennywise frontembere. Az önmagát magyar szívűnek és amerikai fejűnek tartó énekessel elsősorban zenéről és politikáról beszélgettünk a Dürer-kertben, ahol harmadik zenekarával, a Zoli Banddel adott koncertet. Interjúnk.

– Korábban népdalt dolgoztak fel, ami nagyon népszerű lett. Ma már az a divat, hogy népzenei hangszereléssel adnak elő könnyűzenei slágereket. Ilyesmit nem tervez?
– Ma este játszunk egy ilyet, ez a kérdésre a válaszom. Fele angol, fele magyar, a Tavaszi szél című népdalunkat írtuk át. Az lett a címe, hogy I’m Gone, I’m Commin’ Home, és arról szól, hogy milyen, amikor az ember elhagyja a hazáját. Nálam ez egy kicsit bonyolult, mert ugyan magyar szívem és lelkem van, de amerikai fejem. Hála Istennek! Ennek köszönhetően tudok annyit dolgozni és tudok tenni azért, hogy jó legyen az életem. Ez a mentalitás nagyon hiányzik idehaza. Nem a levegőbe beszélek: öt Ignite-turnén alkalmaztunk magyarokat, hogy segítsünk nekik, de folyton csak panaszkodtak, aztán hazamentek. Az itteni zenekarokkal is ez a helyzet. Egyszer fellépett itt a Rise Against. Akartam velük énekelni, és két soron egy órát dolgoztunk, hogy jó legyen. Egy magyar bandánál ez elképzelhetetlen.

– Pedig két nagy kereskedelmi csatornánkon most próbálják kitalálni a magyar popzenét különböző tehetségkutatókon...
– Voltam már zsűritag magyar tehetségkutatón. Nem hangoltak be a zenészek, nem próbáltak előtte, és ami a legrosszabb: nem volt bennük érzés. A hetvenes években nehezebb volt az élet, nehezebb volt pénzt keresni, mégis fantasztikus zenék születtek. Sajnálom, hogy ez nincs így, mert nagyon szeretnék magyar zenekarokkal játszani. Tudom, hogy nekik ma is nehéz, de az amerikai zenekarok nem azért jönnek ide, mert nekik könnyű, hanem mert nagyon keményen dolgoznak, és az életüket fektetik a zenekarjaikba.




– És a szövegeikbe. Az Ignite-nál legalábbis újabban ezt tapasztalni. Hogyhogy eddig nem hallottunk ennyi személyes témát?
– Az előző két lemezünk alatt gyorsan éltem, és ez visszavágott. Megittam naponta egy üveg whiskey-t, és ez lerombolta az életemet. Alkoholista lettem, és az Our Darkest Days személyes dalai arról is szólnak, hogy hogyan álltam le az alkohollal, és hova érkeztem meg. Szó szerint kell ezt érteni, ugyanis Rio De Janeiróban majdnem kiugrottam részegen egy ötcsillagos szálloda tizenötödik emeletéről. Ilyen voltam én is: kívülről minden szép volt, de belül – nincs rá jobb szó – rohadtam. Akkor csak arra figyeltem, hogy mi a jó nekem, és ez lett a vége. Most arra figyelek, hogy mi a jó másoknak.

– Magyarországon vagy Amerikában?
– Én itt élek Magyarországon, csak sosem vagyok itthon. Ugyanis egy évben kilenc hónapot turnézom, utána pedig lemezeket készítek. Pennywise, Ignite, Zoli Band – ebben a sorrendben. Szóval nem unatkozom.