A Központi Nyomozó Főügyészség a két politikust – akik akkor országgyűlési képviselők is voltak – és egy ügyvédet amiatt vádolja, mert egy önkormányzati ingatlan pályáztatás, nyilvános versenyeztetés nélkül került magáncég tulajdonába. A bíró a tárgyalás kezdetekor felhívta a figyelmet arra, hogy az új eljárási szabályok alapján kiemelt ügyről van szó.
Molnár Gyula jelenlegi fővárosi képviselő arról beszélt, hogy 1989 óta különböző politikai tisztségeket töltött be, és a XI. kerülettel összefüggésben született lokálpatriótának nevezte magát. A kerület 2002-től 2010-ig két ciklusban is megválasztott polgármestere azt mondta: a vezetése alatti időszak sokak számára irigyelt volt a kerület életében, ezt jelezték a konfliktusok, az ellenérdekeltek színre lépése. A konkrét ingatlanügyletről azt mondta: minden szereplő számára nyereséges tranzakció volt, s szerinte a történtek nem vádiratot, hanem elismerést érdemelnek. Hangsúlyozta: minden lépésében jogszerű tranzakcióról volt szó. A gyanúsításáról, illetve a vádemelésről pedig kijelentette: „az ügyészség lépése és időzítése nem szólt másról, mint egy sikeres és nyerésre esélyes jelölt lejáratásáról”.
„Durva belegázolás”
Lakos Imre alaptalannak nevezte a vádat, és azt mondta: nagyon nehéz számára ezt a folyamatot érzelem- és indulatmentesen feldolgozni. Kiemelte: nincs olyan jogi fogalom, hogy vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester, ezt csak az ügyészség használja. A szóban forgó ingatlant a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól vették meg, és az önkormányzat cége, a Buda Hold Kft. tulajdonába került. A Buda Holdról Lakos azt mondta: 20 éve működik folyamatosan, gyakorlatilag az önkormányzat egyetlen 20 éve működő cége, és vezetője is 20 éve ugyanaz. A cég az önkormányzatnak azt a feladatát végzi, amely nem kifejezetten igazgatási típusú, hanem például vagyongazdálkodással összefüggő.
Lakos hangsúlyozta: a folyamatban utasítást nem adott, nem is adhatott, mivel döntéseket csak és kizárólag a képviselő-testület, önkormányzati bizottság hozott. Kiemelte azt is, hogy az ügylet során jogtalan hátrány senkit nem ért, előnyt sem szerzett senki, minden elemében jogszerű volt a folyamat. Hivatali helyzetével sem élt vissza senki – mondta, majd a büntetőügybeli szerepét, miszerint alpolgármesteri tisztségéből fakadóan tudott hatást gyakorolni, utasítani, az ügyészség vélelemre alapított koncepciójának nevezte. Azt mondta, ez a vád elsősorban nem büntetőjogi kategória a számára, sokkal inkább „szakmai és emberi önérzetébe”, magánéletébe, további életútjába való „durva belegázolás”.
