Lázár János, a Fidesz és Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, valamint további tíz fideszes politikus november 20-án nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amelynek preambulumában kimondanák, az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető. Rögzítenék azt is, hogy eddig elmaradt a kommunista diktatúra vezetőinek felelősségre vonása, ám az alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépésével „lehetőség nyílik az igazság érvényesítésére”. A javaslat lehetőséget adna az előző rendszer vezetőinek biztosított állami juttatások csökkentésére, és arról is rendelkezne, hogy a kommunista hatalom birtokosai közszereplők.
Varga István úgy fogalmazott, ha késve is, de húsz évvel a rendszerváltás után meg kell húzni azt a cezúrát, amellyel egy új időszámítás kezdődhet Magyarországon. Mint mondta, ki kell jelenteni, hogy egy illegitim állapot, kommunista diktatúra uralkodott az ország 1944. március 19-i náci megszállása és az első szabadon választott polgári kormány megalakulása, 1990 májusa között. Hangsúlyozta: ez az időszak mérhetetlen szenvedést okozott az ország lakosságának, és „eltérített bennünket arról az ezeréves magyar útról, amelyen addig haladtunk”. Elmondta továbbá, hogy húsz évvel ezelőtt csalódásként élte meg, hogy akkor elmaradt egy „új vonal” meghúzása. Kiemelte továbbá, hogy Horn Gyulának nem lett volna erkölcsi alapja arra, hogy miniszterelnökként, vagy akár csak képviselőként „átlépje a parlament küszöbét”.
Medgyessy Péter volt kormányfőre kitérve hozzátette: az „egész művelt világ rajtunk nevetett, amikor egy III/III-as után egy III/II-es miniszterelnökünk lett”. A fideszes képviselő úgy fogalmazott, „vissza kell csatolni 1918-ra és a vissza kell térni Trianonra is (…), és azt hiszem, ebben nincs vita”. Varga István felszólalásában ezután kitért arra is, hogy hite szerint az őszirózsás forradalom, illetve a tanácsköztársaság nélkül „nem veszthettük volna el az ország kétharmadát” – szavait ekkor élénk taps fogadta a kormánypárti padsorokból, míg a szocialista képviselők hangos morajlásban fejezték ki nemtetszésüket.
A politikus azzal folytatta, húsz évvel a rendszerváltozás után a „megtört, megfogyatkozott, területében és erkölcsi alapjában vesztes magyar társadalomnak (…) nincs tovább hátralépni”, ezért „igenis nemzetegységesítésre van szükség, igenis arra van szükség, hogy legalább lelki értelemben egyek legyünk, és próbáljuk megtartani azt a pici, talpalatnyi földet, ami itt megmaradt”.
Az ezt követően a kormány nevében felszólaló Rétvári Bence igazságügyi államtitkár felszólalásában – a parlamenti vita elhúzódására utalva – jelképesnek nevezte, hogy egy olyan javaslat tárgyalását kezdhetik meg 11 órás késéssel, amelynek már 21 éve meg kellett volna születnie. A kereszténydemokrata politikus a kabinet támogatásáról biztosította az előterjesztőket, majd kiemelte: a törvényjavaslat első része annak a lakmuszpapírja, ki hogyan viszonyul az előző rendszerhez. A javaslatot támogatók egyértelműen kijelentik, hogy „nem lehetséges áthajlás előző és új rendszer között” és egyértelművé teszik, hogy a „demokraták oldalán áll”.
Rétvári Bence emellett kiemelte, hogy az előterjesztés helyesen véget vet a húsz éve húzódó kárpótlás folyamatának és kimondja, hogy ha bármilyen új kárpótlási igény merül fel a XXI. századi diktatúrák áldozatai részéről, akkor az csak a költségvetésen kívüli, különadókból származó bevételekből törleszthető.
A jövő miatt kell szembenézni a múlttal
A KDNP szerint Magyarország jövője szempontjából szükség van a szembenézéssel, és amíg az unió nem lesz ebben egységes, addig nem tudnak egységesen a múltra tekinteni.
Stágel Bence, a párt vezérszónoka a Magyarország alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitájában csütörtök este az Országgyűlésben azt mondta, ezrek kerültek koncepciós vádak alapján börtönbe, haltak meg, vagy kerültek munkatáborokba. Kitért arra is, hogy ez a törvényjavaslat a közjogi szembenézést jelenti és örvendetesnek nevezte, hogy a cél nem a hatalom birtokosaival szembeni bosszúállás, hanem a múlt valósághű feltárása. Az áldozatokkal szemben erkölcsi kötelesség a társadalom igazságérzetének biztosítása – tette hozzá.
Elmondta azt is, hogy egy átfogó, közjogi rendezés máig váratott magára, de amíg nem rendezik ezt a kérdést, addig nem várható el, hogy nyugaton megértsék az országot.
