Mindegy, Gyurcsány elmondta, hogy a miskolciak legyenek büszkék városukra, mert példátlan átalakuláson ment keresztül, mivel iparközpontból kulturális és oktatási centrummá vált, és erre hüp-hüp-hüp, demokratatrükk: máris az egyetemi sörözőnél vagyunk, ahonnan a DK-delegáció éppen átsétált a helyi valéták, azaz végzősök elnökével a könyvtárba megnézni az állandó kiállítást. Itt jött elő az, amiért tulajdonképpen szervezik ezeket a túrákat: hogy kiderüljön, és az újságíró kénytelen legyen leírni azt, hogy hát a politikus is ember, olyan, mint mi, te vagy én. Molnár Csaba alelnök például tényleg örült egy kiállított ritkaságnak, Vadai Ágnes tényleg őszintén sietett a bábukhoz, amikor a bányászok és az erdészek egyenruhájára terelődött a szó, és Gyurcsány mosolya sem volt semmi, amit akkor villantott, amikor az alkalmi idegenvezető arról beszélt, hogy a végzősöknek vannak alsóéves segítői, akiket úgy hívnak: balekok és firmák.
Ne merjünk
Ezt követően nyilvános programként már csak a legérdekesebb, a leglátványosabb, a kiköltözés volt hátra. A szóhasználat nem véletlen: az egyik belvárosi kávézóban az egyik vendég kizárólag VV Feriként emlegette a volt miniszterelnököt, utalva a szituáció valóságshow-s jellegére. Az Avason viszont – pont úgy, ahogy a közösségi oldalon is – megoszlottak a vélemények a vendégről. Két férfi arról beszélt, hogy ők ugyan nem helybeliek, vonattal jönnek mindennap kukázni az egykori Fészekrakó helyszínére, de őket ugyan nem zavarja Gyurcsány. „Akkor legalább nem volt ilyen szegénység” – mondják. Fotósunkat látva egy idős hölgy szabályosan ránk ront, tollal és papírral méghozzá. A fényképezésünk miatt lett eladhatatlan a lakása – közli. Meg a Fészekrakó miatt, hiszen a program indulása előtt kétszer annyira becsülték 33 négyzetméteres lakását, mint ma. „Gyurcsány pedig szégyellje magát, jött volna ide akkor, amikor a balhé volt.” Ugyanakkor utasít minket: ne merjünk rosszat írni az Avasról, hiszen sokan szeretnek itt lakni. Amíg beszélünk vele, újabb guberálók jönnek, a kukát nyitva hagyják, és nejlonzacskókat kezd fújni a panelházak között a szél.
A hölgy mellett egy harmincas férfi szerel autót, ő inkább nem kommentálja, milyen volt Gyurcsány szomszédjának lenni, kocsiját megnézve világos lesz minden: két nagy-magyarországos matrica is volt rajta. Őszes, bajszos, kucsmás férfiak pedig úgy vannak a DK-s beköltözéssel, hogy a három nap semmire sem volt elég. Címeket mondanak, hogy hol nézzem meg a ma is gyakran előforduló csikágózások nyomait és romjait, de ez igazából szükségtelen. Méghozzá azért, mert Gyurcsány szállása alatt néhány emelettel is van egy lakás, amelyet fészekrakós visszaélések miatt zárt be a rendőrség. A lakat ellenére is látszik: itt bizony nem nagyon foglalkoztak az együttélés szabályainak betartásával. Aztán egy bőrdzsekis férfi sétál oda hozzánk, hogy elmondja: vagy minden politikusnak be kéne költöznie ide egy kicsit, vagy őt kéne beengedni néha a televízióba, hogy elmondja az igazságot.
Virág jobbról, Gyurcsány balról
Addig is jobbról megjönnek a DK-s sajtós aktivisták, kis idő múlva megjön a DK-csapat, Gyurcsányékat a szomszédos tömb előtt megölelik, majd megkapják a csokrokat, kicsomagolják, és alsó szomszédaiknak nyújtják át őket. Az aktivisták csatárláncban tüntetik el a papírt. Bent már összecsomagolva várja az exminiszterelnököt a táska, csak a cipzárt kell elhúzni, kattan a vaku, egy utolsó kézfogás, búcsú. Valamikor tavasszal a vendéglátók költöznek majd a Szemlőhegyi útra, Budára.
Jön lakossági fórum az International Trade Center éttermében. Az egykori pártház éttermében nyugdíjasok között beszél Gyurcsány, kicsit bővebben arról, ami a sajtóreggelin elhangzott, illetve korábbi blogbejegyzéseit fejti ki bővebben. Plusz a szokásos: szórványos trianonozgatás, a szabadság és a magántulajdon szentsége, a szenvedélyesen elutasított vizitdíj szenvedélyes védelmezése, kevesebb tandíj ígérete, valamint a gondolat, hogy a nemzet nemcsak nyelvi és történelmi, de szociális közösség is.
Határozatlan időközönként jobbikos aktivisták pattannak fel, transzparenseket tartanak a magasba: elloptad a jövőnket, kilőtted a szemünket, eladósítottál minket, betelepítetted a fészekrakókat. Nem aratnak osztatlan sikert, Gyurcsány nyugtatja közönségét, az egyik heves reakció kapcsán megjegyzi: ne bántsák se szóval, se cselekedettel. De nem csak ennyiben merül ki a vallás emlegetése: a DK-elnök ugyanis óriási problémának tartja, hogy a történelmi egyházak jó része nem nyitja meg kapuit a szegények előtt, és úgy gondolja, hogy nem hallják meg Jézus tanításaiból azt, hogy az elesettekre is figyelni kell, sőt: csak azért több állami támogatáshoz jutnak, ha iskola van a kezükben. „Nincsen rendben az sem, hogy a települések egyetlen iskolája egyházi kézbe kerül, mert akkor sérül a gyermekek alkotmányos joga, miszerint megilleti őt a világnézetileg semleges oktatás” – közli Gyurcsány. Nem lehet kötelező a hittan, maximum választható, és az iskolák ügyében jelzi, hogy ő és pártja bizony kész arra, hogy a vatikáni egyezményt is felülbírálja.
A kérdések közben már pakolni kezdünk, de azért az elsőt még halljuk egy avasi nyuggertől (önmagát nevezte így). A férfi összeírta, hogy az elmúlt 15 hónapban kik jártak az Avason a DK előtt: Magyar Gárda, Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, Betyársereg, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Kérdése a következő volt: hogy illik ebbe a sorba egy „demokratikus” párt, a DK?
