A belgiumi magyar nagykövetséghez tartozó kulturális intézet március 15-ei megemlékezésének keretében tartott előadáson az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója felhívta a figyelmet arra, hogy Belgium és a szóban forgó események (beleértve a szabadságharc utáni ottani emigráció szerepét is) „nem egyszerűen apró mozzanatai két nép kapcsolatának, hanem olyan emberekről van szó, akiknek a választásai, döntései valamiképpen az egész magyar nemzet, a modern magyar sors választásaival függnek össze”.
Emlékeztetett arra, hogy a korabeli magyarországi elit példaként tekintett a XIX. század első felének belgiumi történéseire, különös tekintettel a liberális–katolikus unionizmusra, amelynek fő törekvése a szabadságjogok kivívása volt, és amelynek eredménye lett a független Belgium megteremtése 1830-ban. A szabadságharc leverése után pedig a magyar emigráció egyik fontos központja volt Belgium. Az emigránsok érdeme volt egyebek között az, hogy a magyar ügyet „nagypolitikai ügyként ébren tartották”, és hogy a XIX. század második felében Magyarországnak „elképesztően nagyszerű híre volt Európában”.
A hosszabb-rövidebb időt Belgiumban töltő 1848-as emigránsok közül Csorba László kiemelte Jósika Miklós és felesége, Podmaniczky Júlia, valamint Ludwig János, Horn Ede, Perczel Mór, Rónay Jácint, gróf Teleki László, Klapka György, továbbá a Kossuth családtagok szerepét. A főigazgató felhívta a figyelmet Kun Miklós Belgiumban élő nyugalmazott egyetemi tanár munkásságára, illetve e témában írt könyveire is.
Reményi Krisztina, a brüsszeli intézet vezetője az előadást követően azt is bejelentette, hogy ugyanott kedden Schmitt Pál köztársasági elnök nyitja meg kárpátaljai magyar festők új kiállítását.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
