Az ombudsman szerint a kormánynak hozzá kellett kezdenie a nagy rendszerek, például az oktatás, az egészségügy és a nyugdíj átalakításához. Azonban a jogállam és egyes intézményei, így az ombudsman éppen arra hivatott, hogy a nagy átalakításokat, bevezetésük módját az alapjogok mércéjével vizsgálja, például a jogbiztonság, a megfelelő felkészülési idő vagy a szerzett jogok szempontjából.
„Nyilvánvalóan indokoltak azok a nagy horderejű változtatások, amelyek az államélet több területén zajlanak, de a döntéshozóknak mértéket kell tartaniuk” – szögezte le Szabó Máté az MTI-nek adott interjújában.
Elkerülhetetlenek a változások
A politika az előző kormányok hibái és a nemzetközi elvárások szorításában kénytelen döntéseket hozni. A rokkantnyugdíjazás például a rendszerváltást követő években a munkanélküliség alternatívájaként funkcionált, mára azonban vitán felül áll, hogy a rendszer már finanszírozhatatlan. A politika, a jogalkotás viszont a fenntartható rendszer kialakítására törekedve sem hagyhatja figyelmen kívül a jogbiztonság követelményeit. Az oktatásban hasonlóképpen elkerülhetetlenek a változások, de egy jogállammal szemben elemi követelmény a kiszámíthatóság és a jogbiztonság. Ennek azonban ellentmond, amikor felkészülési idő nélkül zúdítanak az érintettekre radikálisan új, azonnal életbe lépő szabályozásokat – fejtette ki Szabó Máté.
Az Ab döntése az állampolgároknak adott válasz
Hozzátette: amikor az ombudsman Alkotmánybírósághoz fordul, valamilyen alapvető jogokkal kapcsolatos dilemmát próbál megragadni, felmutatni, mellyel megítélése szerint foglalkozni kell, mert az állampolgárok ezt igénylik, kérik.
„Az Ab döntése már nem nekem, hanem az állampolgároknak adott válasz” – mondta Szabó Máté arra a kérdésre válaszolva, hogy a taláros testület ombudsmani indítványok alapján meghozott döntései a hivatal munkájának egyfajta értékmérőjét jelentik-e.
A biztos kifejtette: nincsenek minden egyes alkotmánybírósági beadvány esetén meggyőződve a sikerről. Ennek azonban nemcsak az az oka, hogy az Ab összetétele és a rá vonatkozó szabályok jelentősen megváltoztak, határozataiból pedig érezhető, hogy a testületben a korábbi, konszenzusra törekvő döntéshozatali folyamatot felváltotta a megosztottság nyílt vállalása, de eltérő a két intézmény szerepfelfogása is. Az Ab jó értelemben vett elitista testület, amelyben a jogászság krémje próbálja a felvetődő alkotmányos dilemmák eldöntésekor újra és újra megtalálni a jogállam kényes egyensúlyát. Az ombudsman ezzel szemben hivatalból polgárbarát, az erős intézményeket a gyengék jogai felől szemléli – elfogult a polgárok iránt.