– Az internet állítása szerint Betlehemben is folytatott tanulmányokat. Milyennek ismerte meg e világhírű kis települést és az ott élő embereket?
- Betlehem, amikor Jézus megszületett, kicsi falu volt. Szent Jeromos, aki négyszáz évvel később, nem messze a Születés barlangjától letelepedett, azt írta, akkor is csak hetven házból állt e település. Betlehemi éveim alatt az a felismerés volt számomra az egyik nagy élményem, hogy milyen jelentéktelennek látszó helyen lépett be Isten a történelembe! Azóta is azt gondolom, Betlehem arra tanít bennünket, lehet, hogy a mi életünk is nagyon kicsinek és szegényesnek látszik, de az Úristen abban is jelen tud, jelen is akar lenni.
Esténként általában a Születés barlangjánál imádkoztunk, majd békével a szívünkben indultunk vissza a kolostorhoz, amely a város mellett, egy dombon állt. Útban hazafelé, ha a völgy felé néztünk, gyakran láttuk, hogy katonák gyülekeznek a főtéren. A másik oldalon pedig gyerekcsapat készülődött a szokásos esti csetepatéra, a kődobálásra. Fájdalmas volt látni, hogy ahol a Béke Fejedelme született, ott vert tanyát a szinte mindennapos békétlenség.
A másik nagy élményem Betlehemben az volt, amikor az első palesztin pátriárkát beiktatták. Addig a Szentföldre általában olasz és francia atyákat, vagy a ferencesek szerzetesi közösségének a tartományfőnökét nevezték ki e főpapi méltóságra. Hatalmas ünnepség volt, óriási tömeg gyűlt össze az első helybéli pátriárka köszöntésére. Voltak, akik a keresztesek idejéből, vagy még korábbról őrzött hagyományaik szerinti viseleteket öltöttek, így fogadták a közülük való főpapot. És, ami addig soha nem történt meg, a katolikus szertartáson a muzulmán vezetők is megjelentek. Egyébként ő, az első palesztin pátriárka szentelt engem diakónussá.
- Az UNESCO veszélyeztetett világörökséggé nyilvánította Betlehem épületeit, a Krisztus születése utáni fél évezredben kialakított negyedeit. A falat, amelyet néhány évvel ezelőtt Betlehem köré építettek, a település immár megszokott és maradandó tartozékának tekintik?
- Az 1980-as években, amikor Betlehemben, a Szalézi Szent Ferenc Társaság teológiai fakultásán tanultam, még nem állt a fal, amelyik a várost - hogy a gettó szót ne használjam - mint elkülönített lakónegyedet körülzárja. Ha zarándokcsoportokat vezetve vissza-visszatérek Jézus szülőföldjére, szomorúan tapasztalom, mit művelt ez az építmény a húsz-harmincezer lakosú Betlehemmel.
Sokan elvesztették miatta a munkájukat, még több embert elvágott a rokonaitól, az életet jelentő termőföldjeitől. Egykori iskolám területén is át akarták vezetni, a szalézi szerzetesi kongregáció elöljárói azonban több fórumon is tiltakoztak ellene.
További részletek a Magyar Nemzet december 24-i számában.
