A Magyar Holokauszt–2014 Emlékbizottság feladata a magyar zsidóság deportálásának hetvenedik évfordulójáról történő megemlékezés előkészítése. Lázár János a bizottság megalakulása után az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: a holokauszt emlékévének nem az egyéni, nem az értelmiségi szembenézések és bocsánatkérések idejének, és nem is a jogi-politikai igazságtétel idejének kell lennie, hanem a nemzeti szembenézés, a nemzeti bocsánatkérés idejének.
Nem lehet több befejezetlenség
„Az elmúlt két évtized szabadsága lehetővé tette volna, hogy a kommunizmus hétköznapi hazugságait, piszkos alkuit és elhallgatásait felmondjuk, katarzist érjünk el a holokauszthoz való nemzeti viszony kérdésében is. Hogy nevén nevezzük a bűnt, hogy felkutassuk a bűnösöket, akik közt magyarok is voltak, és hogy megkövessük az áldozatokat” – fejtette ki az államtitkár, rámutatva ugyanakkor, hogy az elmúlt két évtized ebben a kérdésben sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A fájdalmas évforduló azonban nem tűr el több befejezetlenséget, feldolgozatlanságot a magyar történelem egyik legsötétebb fejezetével kapcsolatban – jelentette ki, hozzátéve, hogy a szembenézés nem lehet például csak a történész szakma belügye, a bocsánatkérés pedig nem lehet csupán jóakaratú emberek „civil” vezeklése.
„Nincs kétféle történelemkönyvünk”
Lázár János szerint a szembenézés azt jelenti, hogy „nincs kétféle történelemkönyvünk politikai preferenciáink és világnézetünk szerint: csak magyar történelemkönyvünk, amelyből tanulva az új nemzedékek úgy nőnek fel, hogy a nemzeti emlékezet – amelynek az iskolában válnak részévé – és azok az emlékek, amelyeket a szüleiktől, nagyszüleiktől hallanak, végre nem mondanak egymásnak ellent”.
A szembenézés azt jelenti, hogy törvényerőre emelkedik az emlékezés parancsa és a felejtés tilalma – mondta a Miniszterelnökség vezetője, aki úgy véli, ez a legkevesebb, amivel „az áldozatok és a bűnösök leszármazottaiként tartozunk egymásnak, a közösségnek, a hazának”.
„Ne lehessen úgy magyarnak lenni”
Emellett – folytatta – „bocsánatkéréssel is tartozunk, mégpedig az áldozatoknak”, a magyar állam ugyanis bűnös volt a holokausztban. Kétszeresen is bűnös: először azért, mert nem védte meg a megsemmisítéstől saját polgárait, másodszor pedig azért, mert asszisztált, erőforrásokat adott a népirtáshoz – mondta, kiemelve, hogy ezt a bocsánatkérést a magyar államnak a nemzeti emlékezet és identitás részévé kell tennie.
„Ne lehessen úgy magyarnak lenni a 21. században, hogy a szembenézés és a bocsánatkérés ránk eső részét ne viselnénk – ez a célja az emlékévnek” – jelentette ki Lázár János.
Szavait azzal zárta, hogy az emlékbizottság megalakulását nemzetközi zsidószervezetek is üdvözölték, hozzátéve, hogy ezt Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója tolmácsolta az alakuló ülésen.
Az emlékbizottság munkájában részt vesz többek között Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, több zsidószervezet vezetője mellett Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, valamint az Egyesült Államok, Izrael, Németország és Ausztria budapesti nagykövete.
