A Magyar Holokauszt–2014 Emlékbizottság feladata a magyar zsidóság deportálásának hetvenedik évfordulójáról történő megemlékezés előkészítése. Lázár János a bizottság megalakulása után az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: a holokauszt emlékévének nem az egyéni, nem az értelmiségi szembenézések és bocsánatkérések idejének, és nem is a jogi-politikai igazságtétel idejének kell lennie, hanem a nemzeti szembenézés, a nemzeti bocsánatkérés idejének.
Nem lehet több befejezetlenség
„Az elmúlt két évtized szabadsága lehetővé tette volna, hogy a kommunizmus hétköznapi hazugságait, piszkos alkuit és elhallgatásait felmondjuk, katarzist érjünk el a holokauszthoz való nemzeti viszony kérdésében is. Hogy nevén nevezzük a bűnt, hogy felkutassuk a bűnösöket, akik közt magyarok is voltak, és hogy megkövessük az áldozatokat” – fejtette ki az államtitkár, rámutatva ugyanakkor, hogy az elmúlt két évtized ebben a kérdésben sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A fájdalmas évforduló azonban nem tűr el több befejezetlenséget, feldolgozatlanságot a magyar történelem egyik legsötétebb fejezetével kapcsolatban – jelentette ki, hozzátéve, hogy a szembenézés nem lehet például csak a történész szakma belügye, a bocsánatkérés pedig nem lehet csupán jóakaratú emberek „civil” vezeklése.
„Nincs kétféle történelemkönyvünk”
Lázár János szerint a szembenézés azt jelenti, hogy „nincs kétféle történelemkönyvünk politikai preferenciáink és világnézetünk szerint: csak magyar történelemkönyvünk, amelyből tanulva az új nemzedékek úgy nőnek fel, hogy a nemzeti emlékezet – amelynek az iskolában válnak részévé – és azok az emlékek, amelyeket a szüleiktől, nagyszüleiktől hallanak, végre nem mondanak egymásnak ellent”.
A szembenézés azt jelenti, hogy törvényerőre emelkedik az emlékezés parancsa és a felejtés tilalma – mondta a Miniszterelnökség vezetője, aki úgy véli, ez a legkevesebb, amivel „az áldozatok és a bűnösök leszármazottaiként tartozunk egymásnak, a közösségnek, a hazának”.
„Ne lehessen úgy magyarnak lenni”
