– Akiről a könyv szól, olyan ember, akiről mindenkinek eszébe jut valami: élmények, kalandok, nagy beszélgetések, nagy balhék. Mindenkinek más – Harle Tamás, a kiadó Kék Európa Stúdió vezetője e gondolatokkal vezette fel a könyvbemutatót, kiemelve, a Vass Sándorról írott életmű nem egy szokványos sportkönyv, több annál: egyszerre dokumentumregény, interjú- és riportkötet, sőt hiteles korrajz az elmúlt durván fél évszázadról. Éppen ezért igazi írói bravúrként jellemezte Lantos Gábor munkáját.
A szerző elárulta, öt-hat évig kellett győzködni Vass Sándort, hogy adja áldását a könyvre, hogy megnyíljon és mesélje el, ő maga hogyan élte meg a pályafutása – egyben a magyar kézilabda – olykor viharos eseményeit. A kézirat ehhez képest szemvillanásnyi, idő, csupán néhány hónap alatt elkészült, miként Lantos Gábor elárulta, az ő életében is kihívásokkal teli időszakban, ezért is büszke az elkészült munkára.
– Akit az első tíz évben edzettem, mindenki sikeres lett az életben. Ez az én legnagyobb sikerem a kézilabdában, talán erre vagyok a legbüszkébb – jegyezte meg Vass Sándor hosszú pályafutása egyfajta rezüméjeként.
Vass Sándor és a megbocsátás: a fogós kérdés
Az immár 79 éves szakember elismeri, lobbanékony természetű és szókimondó, simulékonynak nem mondható ember volt világ életében, játékosként és később edzőként. A szerző a főszereplővel folytatott beszélgetéseket, azok tanulságait jellemezve a Szabó Magdától kölcsönzött gondolattal, az Abigél című regényből idézve úgy fogalmazott: nincs az a harag, ami örökké tartana. Ezzel olyan esetekre, eseményekre és emberekre – mindenekelőtt Hajnal Csabára, a Veszprém egykori klubvezetőjére és Bene Tamás válogatott játékosa – célzott, amikor látványos kölcsönös kifakadás után Vass Sándor képes volt felülemelkedni a sérelmeken.
Érdekes kontrasztként a főhős azt állítja magáról, neki csak fekete és fehér létezik, azon emberekkel, akik, úgy érzi, igaztalanul hátba támadták – mint például Faludi Mihály, aki a hetvenes években volt a férfi-kézilabdaválogatott szövetségi kapitánya –, nem keresi a kapcsolatot, „leengedte a rolót”, nem képes és nem is akar nekik megbocsátani.
Edzőként ért el igazán nagy sikereket a kézilabdában
Vass Sándor játékosként kétszer két-két olimpián (1972, 1980) és világbajnokságon (1970, 1974) vett részt, az Elektromossal háromszor lett bajnok, volt az NB I gólkirálya, egyszer pedig az év legjobb kézilabdázójának választották. Szövetségi kapitányként 1997-ben világbajnoki negyedik, 1998-ban Európa-bajnoki hatodik helyezett lett a magyar válogatottal. Irányította az osztrák férfi- és női válogatottat, a Hypo Niederösterreich női csapatát, idehaza pedig a Veszprémet is. Edzőként volt BEK-győztes, BEK-döntős és magyar bajnok is. A Magyar Kézilabda-szövetségben 2004 és 2011 között szakmai alelnökként tevékenykedett, munkásságát életműdíjjal ismerték el.
